Jerzy Kosinski festett élete
– Még 1980-ban írtam egy könyvet a gdanski hajógyári sztrájkról. A könyvet a Puls szamizdat kiadó adta ki, de az ellenzékiek nem szerették. Én ugyanis nem hősi történetet írtam, hanem egy olyan kisembert mutattam be, aki elveszett az idő forgatágában, és az állambiztonság besúgójává válik. Szóval a könyvem a sztrájk pátosz nélküli képét írta le. Mindig azt tartottam, hogy a fontos, drámai eseményekről nevettetve kell írni. Beckett írta valahol, hogy a tragédia a legviccesebb dolog. Andrzej Wajda nekem azt mondta, hogy azért választott éppen engem forgatókönyvírójául, mert nem akar emlékművet állítani.
De én tudom, hogy azért, mert Polanski engem javasolt. Wajda nagy romantikus, én pedig antiromantikus vagyok. Majd meglátjuk, mi jön ki ebből. Azt akartam megírni, hogy félelem nélkül nincs hősiesség. Hogy ez tényirodalom vagy fikció? Olyan eseményeket írtam, amelyeknek meg kellett történniük – mondta a szerző Budapesten. Beszédes tény, hogy pár héttel később, amikor újra forgatni kezdték a Walesa-fi lmet Gdanskban, azonnal kitört a botrány. A jobboldaliak amiatt tiltakoztak, hogy a filmfelvétel idejére az egykori Lenin hajógyár kapujára ismét feltétették a harminc évvel ezelőtti feliratot.
Glowacki elsősorban drámaíróként lett ismert Amerikában, darabjait (Antigoné New Yorkban) magyar színpadokon is játszották. Antiromantikus alak lett a hőse a most magyarul megjelent könyvének is: ez egyszerre életrajz, regény, sőt feltehetően film-forgatókönyv. Főhőse egy tragikus sorsú, különös ember, Jerzy Kosinski amerikailengyel író. Kosinskinak több könyve is siker lett az USA-ban, de igazi áttörést különleges hangulatú és megdöbbentő regénye, A festett madár hozott. Ez magyarul is megjelent. Új Joseph Conradként (1857–1924 között élt, lengyel születésű, angolul író tengerésztiszt, író) ünnepelték. Kosinski két alkalommal az USA Pen Klubjának elnöke is volt. Egy idő múlva azonban beütött a csőd, az írót „leleplezték”. Megírták: valóságnak, igazságnak adta el fantáziá jának termékeit, ráadásul mások írását használta fel.
Glowacki elmeséli, hogy a Festett madár kéziratáról Elie Wiesel először nagyon visszafogott, a megjelenést kevéssé támogató véleményt írt. Amikor Jerzy Kosinski ezt megtudta, felkereste a Nobel-békedíjast, és meggyőzte, hogy mindaz, amit leírt, megtörtént vele. Wiesel erre elragadtatott véleményt fogalmazott, s Kosinskit a „holokauszt tanújának” nevezte a The New York Times könyvkritikai rovatában.
Így indult a fergeteges kar rier. A leleplezők azonban nem nyughattak, évekkel később kiderítették és megírták a Village Voice címűNew York-i értelmiségi lapban, hogy a szerző „szellemírókkal” dolgoztatott, azaz névtelen fordítók és szerkesztők munkáját tüntette fel sajátjaként. Ráadásul többek munkáját ki sem fizette.
Az író a könyvben szinte személyesen kíséri végig hősét annak pokoljárásain. Amikor Glowacki a lengyelországi szükségállapot bevezetése után Amerikába emigrált, személyesen is összeismerkedett hősével. Kosinski megmutatta neki élete sötét oldalait, elvitte New York alvilágába, a szadomazo szexklubokba, ahol önmaga lehetett. A Good night, Jerzy tehát szaggatott és szakadatlan vándorlás, egy ember vergődése saját belső poklai és ambíciói között.
A könyvben előjönnek azok a fantáziák, amelyeket Kosinski valóságként adott elő állítólagos meneküléséről Lengyelországból, arról, hogyan üldözték őt a titkosszolgálatok, hogy ciánt tartott magánál arra az esetre, ha elfognák, megakadályoznák a menekülésben. Glowacki könyve a fantázia- és álomvilágban élő, de azt kereskedelmileg értékesítő szerzőről, szerelmeiről és görcseiről szól.
– Amit Kosinski gyerekként átélt a vészkorszak éveiben, valóban szörnyű volt. De nem olyan végletesen és kibírhatatlanul az, ahogy a Festett madárban megírta. Végül is végig a szüleivel bujkált egy lengyel faluban, ahol megalázták és kirabolták őket, de az ábrázolt kínokat és megalázást nem élte át. Az is nagy kérdés, hogy sza bad-e a fikciót tényirodalomként árusítani? – veti fel Glowacki. Emlékeztet rá, hogy mostanában a riportnak, a valóban megtörtént eseteknek annyira megnőtt az ázsiójuk, hogy többen beleestek hasonló csapdákba.
Amikor 1960-ban Kosinski Amerikába érkezett, álnéven egy fiktív interjúkötetet adott ki, amely a Miénk a jövő, elvtárs! Beszélgetések oroszokkal címet kapta. Azt mondta, azért nem a saját nevén publikál, hogy védje Lengyelországban maradt családtagjait. Kosinski másik vétke a plágium volt. Többen megírták, hogy egyik könyvét (amelyből filmet is készítettek) egy, a két háború között Lengyelországban sikeres, ám az USA-ban ismeretlen regény lemásolásával, áthelyezésével alkotta.
Egy amerikai író szerint az ő regényéből is átvett húsz oldalt a Steps (Lépések) című könyvében. Glowacki bonyolult, szerencsétlen, de elgondolkoztató karriernek tartja Jerzy Kosinski pályáját. A szaggatott szöveg talán segítmegérteni ezt az egyszerre hihetetlenül sikeres és végtelenül kudarcos életet. Kosinski 1991-ben egy nejlonzacskót csavart a fejére, és megfulladt. Ezt az üzenetet hagyta: „Lefektetemmagam aludni, kicsit hosszabban, mint ahogy szoktam. Mondjuk azt, hogy az Öröklétbe.” Ahova vágyott.
