(Kolonoszkópia) Sok jó dolog van e földi létben. De a kolonoszkópia nem tartozik ezek közé. Aki tudja, tudja, aki nem, annak kár is magyarázni. Én már tudom. 

Amúgy nincs okom panaszra, szerencsém értő, érző kezekbe helyezte a csövet, amellyel eddig bélcsatornám föltérképezése történt, immár nem is egy alkalommal. De szokott – iskolatárs-barát – kirurgusom nemrég külhonba tette át székhelyét, és bár helyettesében is bármikor megbízom, a kórházuk oly messzire esik, tulajdonképpen az a város legszélső háza, hogy most inkább egy számomra idegen, ám közelebbi intézményt kerestem föl.

Itt nem voltam bemutatva még, s érezni véltem nemcsak az idegennek kijáró közönyt és gyanakvást, de némi ellenszenvet is; ez a pasas biztosan nem vigyázott magára, és most mi emiatt keccsölhetünk.

A határozott, szőke, jó kiállású asszisztens hölgy fejét csóválva nézegette a beutalómat: na, most magának sérve van, meg mindenféle hematológiai problémái, most miránk itt mi szükség is van…

Én már anyaszülten dideregtem egy lepedő alatt, ilyenkor az ember könnyen elveszíti azt a kevés slágfertigségét is, amely belészorult, vacogva hebegtem, hogy ott van a paksaméta, abból minden kiviláglik. Amíg a hölgy böngészte összegyűjtött leleteimet, összeszedtem magam, s mikor visszatértek, immár a doktorral, és nekiláttak a masinériát beüzemelni, én – engedelmükkel – vázoltam a tényállást. Eszerint esetemben két különböző, egymástól független problémahalmazról van szó.

Az egyik a vérem összetételével kapcsolatos. Vérlemezkéim, vagyis trombocitáim száma aggályosan csekély, mely tény vérzékenységet okozhat. Ez a baj bízvást vezethető vissza a szolid, ám szisztematikus alkoholfogyasztásra. Ebbe a halmazba tartoznak aztán mindenféle járulékos elemek, kezdődő májcirózis, bizonytalankodó hasnyálmirigy, karbantartható, de mégiscsak meglévő cukorügyek, a hébe-korba görcsökkel bejelentkező köszvény, hol itt, hol ott kiintegető bőrbajok, a lábvégeken és a hasüregben mutatkozó vizesedés.

Na most, mindezektől függetlenül támadt egy kis sérvem, amely ebben a korban már nem ritkaság. Az enyém még nem nagy, mondják, könnyen műthető. Ám az első bajcsoportból fakadón előadódhat, hogy elvérzek a műtőasztalon, és akkor elmondhatjuk, hogy a két egymástól addig független bajpakk összevegyült, a két részhalmaznak egy metszete támad, és abban a metszetben az én immáron hasznavehetetlen porhüvelyem hever. Ezt megelőzendő mindenféle pirulákat szedek, és hetek óta absztinensnek vagyok mondható.

Nos, most mindezeken fölül a kollégák úgy vélték, hogy mivel az efféle sérvbaj mögött előadódhat vastagbéldaganat, a műtét előtt nem árt ezt a lehetőséget kirázni. És ez a kizárás – vagy isten ne adja – megerősítés történik az önök segedelmével éppeauuuú!

– Most lesz még egy kicsit kellemetlen – mondta az asszisztens hölgy, miközben egyre bocsájtotta a kamerába végződő slaugot belém, és hozzátette:

– Azt mondja meg, hogyha maga ilyenértelmes, akkor miért iszik?

Egy pillanatra elméláztam, pedig igazán nem volt éppen a hely és idő a legalkalmasabb erre.

Miért iszik?

Miért iszik az ember?

Miért dohányzik, miért pipázik, miért szí? Miért csal, miért csen, felebarátja aszszonyát miért kívánja meg? Miért botlik, hibázik, vétkezik? Miért tesz lóra, pirosra, rossz fát a tűzre? Miért van titka, s miért fecseg? Miért eszik a húsosnál állva paprikás, fokhagymás főtt fejet? Miért öl ártatlan állatot? Gyönge gyermekét miért veri? Miért nyugszik balsorsába könnyeden bele? Minden elesettnek miért nem ad? Miért sunyít, miért lapít, magát miért húzza meg? Miért nem lázad, miért nem áll ki, miért nem dobja oda másért, ügyért, közért az életet?

Miért? Miért? Miért?

Hát, mert… akartam a válasszal szolgálni éppen, amikor az asszisztens hölgy egy határozott mozdulattal további útra lendítette bennem a csövet, minek következtében számat csak ennyi hagyta el:

– Úúúúú, hölgyem, a kurva életbe, mitcsinál!

– Már megvagyunk, jövünk kifele –mondta szárazon. – Örüljön, hogy nem találtunk semmit.

– Néhány kisebb diverticulumot – tettehozzá a doki, tekintetét a monitorra meresztve, amelyen mindvégig színes, szélesvásznúban adták végemet.