Hogy az egerek miképpen kerültek a lakásba, arról fogalmam sincs, talán a piacon vásárolt krumplis zsákban, vagy a csatornán másztak fölfelé, mondja a férfi, és párás szavai föloldódnak a Mah Jong kávézó morajában. Egyébként állatbarát vagyok. Most ne a bőrkabátomat nézze, az olyan állatból van, ami már halott volt; nem úgy értem, hogy halva született, hanem bőrkabátkészítésen kívüli okból már rendesen meg volt halva, akkor meg nem mindegy? Először arra gondoltam, csak semmi vérfürdő, kitessékelem őket a lakásból békésen, barátilag, ízlésesen. Könyvekből csináltam alagutat, egérlyuktól a kijáratig, győzzön a józan ész, már amennyiben az egereknek van eszük, pláne józan. Azt hiszi, használták? Frászt! Kiröhögtek, uram, mélységesen kiröhögtek. Legfeljebb éjszaka motoztak a járatban, a könyveket megrágták, az alagutat teleszarták, csoda, hogy egyre idegesebb lettem?

Vett egy egérfogót, tippelek, miközben fürkészem a férfi elgyötört tekintetét.

Vettem, bólint, és hazudnék uram, ha azt mondanám, hogy sajnálkozással helyeztem el az egérlyuk előtt. Ám az egérfogó lényegében olyan lehetett számukra, mint egy apró fitneszgép: gondolom, a mellső lábukkal felemelték azt a kis fémrudat, amely őket volt hivatott foglyul ejteni, miközben kizabálták a sajtot, a szalonnát meg a diót.

Megáll egy pillanatra, néz rám mereven, csak a keze remeg egy kicsit. Súlyos szél rázza a kávézó maszatos kirakatát, odakint egy vak próbálja tapogatózva összeszedni, amit kutyája a járdán hagyott, autó szirénázik valahol.

És aztán, kérdezem.

Megtörli az arcát, folytatja. Néha kifogy tüdejéből a levegő, az utolsó szavakat sípolva préseli ki a száján. Véget ért a türelmem, azt mondtam: ha harc, legyen harc. Vettem egérmérget, és kitettem néhány helyre a lakásban. Ették is a rohadékok, de nem lett semmi bajuk, sőt, kérem, hogy úgy mondjam, rákaptak. Megimádták! Kívánták, egy idő után igényelték, szinte várták, hogy elhelyezzem a lakás különféle pontjain. Elég volt egy pillanatra kimennem a szobából, már hallottam is, hogy vinnyogva kirepülnek a lyukakból, mint kicsi, szürke játékrakéták, a tálkákhoz rohannak, behabzsolják a mérget, és már iszkolnak is vissza a repedésekbe. Egyszer visszaléptem a szobába, és zseblámpával rájuk világítottam. Az egyikük annyira elpimaszodott, hogy nem futott el, hanem megállt, és visszanézett rám. Láttam a szemét, uram, de nem szem volt az, hanem maga az örvénylő, izzó vágyakozás. Rajtra kész vulkán, ami azt üzeni: napról napra erősebb vagyok, másodperceid vannak hátra, menekülj! De maga ismeri az efféle szemeket, maga hivatásos beszélgető, itt ül a Mah Jong kávézóban, és történeteket hallgat, naponta tekint ilyen szédült és galaktikus szemekbe.

Folytassa, mondom biztatóan, folytassa.

Folytatom,mondja a férfi. Iszik egy korty vizet, és folytatja.

Ezek az egerek, uram, rászoktak a méregre! Minél többet kaptak, láthatóan annál nagyobbra hízott bennük a méreg iránt érzett vágy, annál félelmetesebb lett a tekintetük, mintha a testük is izmosodott volna. Egy idő után nem adtam több mérget, és már vérszomjas szerkezeteken, kegyetlen csapdákon törtem a fejemet. Ám ekkor megváltozott minden, az egerek mozgása lelassult, vinnyogásuk inkább könyörgéssé szelídült. Mindig kisebb lett a vircsaft, olyannyira, hogy egy-két hét múlva megszűntek a zörejek, az egerek megdöglöttek, nem fogja elhinni: éhen haltak.

A férfi elhallgat, liheg, szemét a messzeségbe fúrja.

Csakhogy, uram, én akkormár nem örültem az egerek halálának. Mert megéreztem a gyűlölet ízét. De ellenség nélkül nem lehet gyűlölni, uram. Kell az ellenség. Rájöttem, mindig kell egy ellenség.

A férfi ekkor lassan a pulóvere alá nyúl, előhúz egy pisztolyt. Kicsit régimódi, de láthatóan erősen felpucolt szerkezet, itt-ott friss gépolaj csillog a szélén. Nézem a szemét, de már nem szem az, hanem maga az örvénylő, izzó gyűlölet. Rajtra kész vulkán, ami azt üzeni: másodperceid vannak hátra, menekülj!

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

Újságíró, publicista, a Népszabadság főmunkatársa.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

05. 25.

FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

06. 01.

KARAFIÁTH ORSOLYA Kultúrdémon: költő, per former, publicista és minden más, három verseskötete és két lemeze jelent meg.

06. 08.

PARTI NAGY LAJOS Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Az étkezés ártalmasságáról, Magvető, 2011.