– Azt senki sem vitatja, hogy kell-e Budapesten artmozi, viszont egyre több olyan vélemény hangzik el szakmai körökben, hogy a vidéki nézőszámok ezt már nem igazán indokolják.

„A filmterjesztői és a mozis lobbi szinte a nullával egyenlő”

– Mindenképpen szükség van vidéken is mozikra – bárki bármit mond is. Az igaz, hogy a rendszeren változtatni kell, vidéken pedig nagyon rossz a helyzet. Tavaly ősszel összeállítottunk egy szakmai anyagot, melyet eljuttattunk a döntéshozókhoz. Egyes elemeit felfedeztük az átalakított filmtörvényben, de az artmozik jövőjét biztosító struktúrát sajnos nem. A kérdésünk az volt: ha az állam pénzt akar beletenni ebbe az üzletbe, akkor azt hogyan lehet értelmesen felhasználni? Például szerintem nem állhatna elő olyan helyzet, hogy egy megyei jogú város ne rendelkezzen artmozival. Ma viszont például Sopronban és Győrben sincs ilyen. Ki kellene mondani: a film megtekintésének legjobb helye a mozi, a gyerekeket erre kellene nevelni már általános iskolás korukban.

– Szép gondolat, de a tavaly megújult filmtörvény nem biztos, hogy ezt tükrözi.

– A törvényi szabályozás jelen pillanatban valóban nem koherens. Számos dologra nem terjed ki a filmtörvény, ezeket rendeletekkel kellene megoldania a minisztériumnak, csakhogy nagyon nehezen akarnak megszületni. Például egy 2007-es rendelet határozza meg az artmozizás feltételeit, ennek teljesítéséhez azonban a piacon tényleg nincs elegendő művészfilm. Mivel konkrét támogatási pályázatok már tavaly sem léteztek, a forgalmazóknak nem állt feltétlenül érdekükben, hogy besoroltassák artkategóriába a filmjeiket.

– Valamiért mégis megérte, mert előbb-utóbb csak besorolták őket.

– A király beszéde vagy a Fekete hattyú sosem lett volna artfilm, ha nem kérjük meg a Budapest Film Kft.-t és fizetjük ki helyettük az eljárási díjat. De nekünk érdekünkben állt, mert a minisztérium által kiírt digitalizálási pályázat feltétele volt, hogy az aspiránsok teljesítsék az artmozifeltételeket. A Blue Valentine című filmjük esetében pedig még a terjesztés technikai költségeit is vállaltuk, mivel a mozijainknak szüksége volt filmre. A kérdés pedig azért is jogos, mert idén már artbizottság sincs, amely besorolná a filmeket. Nézőket viszont csak jó alkotásokkal lehet szerezni. Az egész rendszer fenntartása kevesebbe kerülne, mint mondjuk az operettszínház támogatása.

– Port Ferencet követte a Budapest Film Zrt. élén. Milyen állapotban vette át a céget?

– Kívülről ezt a céget az ember nagyon öregnek látta, nagy múlttal a háta mögött: korábban a Budapest Film a moziüzemeltetés mellett filmforgalmazással és -gyártással is foglalkozott. Amikor átvettük, egy funkcionálisan kiüresedett céget kaptunk, a leányvállalatok zömét értékesítették az előző években. Ami megmaradt: az Odeon Kft. és a Budapest Film Kft.-ben 49 százalékos tulajdonrész, amely a többségi tulajdonos által megváltoztatott működési struktúra miatt olyan volt, mintha nem is létezett volna. Operatív szinten semmilyen beleszólásunk nem volt.

– A Budapest Film Kft. eladása során az volt az üzenet, hogy szakmai befektetőt vonnak be a németországi székhelyű, de ma már többségében orosz–ukrán tulajdonban lévő EEAP személyében. Most mennyi önkormányzati, ha úgy tetszik zrt.-s tulajdon van a kft.-ben?

– Minimális. A Budapest Film Kft. a mai napig durva veszteséget termel, a számviteli törvényeknek megfelelően leszállították a tőkéjét, majd a többségi tulajdonos tőkét emelt százmillió forint értékben – ebbe nem kívántunk beszállni, mivel elzárkóztak attól, hogy beleszólhassunk az operatív döntésekbe. Így drasztikusan megváltoztak a tulajdonosi arányok, jelenleg 0,49 százalék tulajdonjogunk van a cégben, ez már csak névleges részvétel. Ugyanakkor nagyon fontos partnerei vagyunk egymásnak, a mozis bevételeik mintegy negyven százalékát a zrt. artmozijain keresztül szerzik.

– Értem, de nem gondolja, hogy mégiscsak nonszensz, hogy ugyanazon a néven egy állami moziüzemeltető cég és egy külföldi kézben lévő forgalmazó is működik?

– Hogyne lenne az! Az előző vezetés értékesítette a kft.-t, számos furcsa helyzetet kreálva így. Például eladták az url-t, meg a logóhasználatot és még milliónyi dolgot, amelyeket én biztos nem engedtem volna. Nevet változtatni mi biztosan nem fogunk, a Budapest Film Zrt. Magyarország második legnagyobb moziüzemeltető cége, ugyanakkor a kommunikációban a hangsúlyt a mozikra tettük át, a fogyasztók úgyis a címkéket nézik. Az utóbbi egy évben egyre eredményesebben működünk, soha nem volt annyi rendezvényünk, mint az utóbbi tíz hónapban. Tavaly a Puskin mozi tizenegy százalékkal, a Művész pedig tizenkilenc százalékkal növelte 2010-hez képest a nézőszámát.

– A mozisoknak van lobbierejük ahhoz, hogy a jövőben hassanak a döntéshozókra?

– Borzasztó nehéz kérdés, mivel a filmterjesztői és a mozis lobbi Magyarországon szinte a nullával egyenlő. Ha nem így lenne, akkor nem szerezhette volna meg a piac több mint nyolcvan százalékát egyetlen cég, a Cinema City – nincs még egy ilyen ország Európában. Az érdekképviselet megoszlik több kis szervezet között, amelyek személyes konfliktusok miatt nem kommunikálnak egymással. Magyarországon jelenleg mintegy száz hagyományos mozi van, csakhogy kis lépésekben soha nem fogunk felnőni a technikai követelményekhez. Meg kéne húzni egy kört, hogy milyen városokban kell lennie artmozinak és egy nagy közbeszerzési körben kellene megoldani a digitalizációt. Így a gépek ára is jóval kisebb lenne, miközben kiépíthetnénk egy egységes országos rendszert.