Tűz és tűz: a Hír TV és az ő Fletójuk
Engem egyáltalán nem érdekel, hogy meglesz-e Gyurcsány Ferenc szakdolgozata. Nem a Vadai Ágnes-i értelemben kerített hatalmába az apátia persze, akit már az sem nyugtatna meg, derült ki múlt heti ATV-s haknikörútja során, ha valakik valahogy netán mégis meglelnék a keresett, minden bizonnyal lebilincselően izgalmas dokumentumot.
Engem sem nyugtatna meg, ha előkerülne az a bizonyos értekezés – egyszerűen azért, mert jelen cikk szempontjából teljesen érdektelen, ki mit honnan lopott el, ha egyáltalán. Mindegy, hogy a TEK–pécsi Fidesz-tengely, esetleg a diverzáns nádiposzáták felelősek az eltűnésért, vagy egyszerűen csak felszívódott a dolgozat.
A fontos kérdés: hogyan viselkedik a probléma a képernyőn? A pró és kontra megszólaló politikusok, szakértők (?), újságírók előveszik-e zsebükből az igencsak kopottnak tűnő kettős mércés colstokot vagy sem. Sokan előveszik. Sokan nem. (A balosnak elkönyvelt közírók, elemzők, műsorkészítők közül most egyébként meglepően sokan nem veszik elő.)
A Hír TV Célpont című műsoráról többször is megemlékeztünk már, hol dicsérőleg, hol elmarasztalólag – abban mindenesetre viszonylagos konszenzus honol, hogy az egyik legdinamikusabb, legszórakoztatóbb, legpofátlanabb magyar tévés programról van szó. Ahogy abban is, hogy minden bizonnyal a legelfogultabbak csoportjából is veretlenül kerülne tovább a döntőbe, ahol ugyancsak nehéz lenne megszorongatni.
Az elfogultságnak jelen esetben az indirekt formái az erősek. A kormányváltás után kicsivel még azt reméltük írásban, előkerülnek majd a jobbos mutyik is, februárban viszont azt jelentettük, hogy egy célra tart a műsor: valahogy csak nem akar kiderülni, hogy a konzervatívnak csúfolt oldalon is akad feltárnivaló. Sehol egy jó Közgép, egy jó Mészáros, egy jó satöbbi. Egy jó Schmitt Pál esetleg? De hagyjuk a bezzegezést – főleg mert nem is jut eszembe bezzegműsor. Sajnos.
A múltkori, Gyurcsány Ferenc diplomaügyével foglalkozó adás végén azt ígérték, következőleg újra Gyurcsánnyal jönnek, és jöttek is tényleg. Legelébb is a városligeti majális DK-s helyszínén forgattak, ami hálás terepnek bizonyult, mert volt ott minden, ami jót tesz egy műsornak. És amiből kiderül a politikus természete, ha van neki olyan.
Volt pártelnöki hírtévézés a színpadról, holott pár nappal azelőtt még Gyurcsány is azt írta a Facebookon, hogy a csatorna munkatársai csak azt tették, ami a dolguk. Volt DK-s mellébeszélés, hogy majd az elnök úr elmondja, mi újság van. Volt egy kis összeesküvés-elmélet-gyártás, ugyancsak a színpadról, és volt egy kis népi újságíró-lökdösés is, mert a vélt vagy valós világnézeti ellenoldal zsurnalisztáival szemben természetesen minden megengedhető, és a Ligetbe amúgy sem kérnek belépti díjat, nincs face controll, nincs semmi szűrő.
A célpontosok ezután jártak Pécsett, keresték a szakdogát, beszéltek az egykori témavezetővel, beszéltek az exsógorral, beszéltek a tanári diplomához elengedhetetlen tanítási gyakorlat abszolválásáról, illetve hát éppen hogy abszolválatlanságáról.
Nem mondták ki kerek perec, hogy a volt miniszterelnök plagizált, csak megmutatták nyilatkozatainak ellentmondásait. Megmutatták azt is, hogyan bicsaklik meg az általában lehengerlőnek tartott stílus, ha kicsit melegebb a helyzet. Ha nem egy másik ügy kapcsán kell „az ország morális tűrőképességéről” mondani gondosan megkonstruált (egyébként a beszélő személye miatt velőtrázóan hiteltelen) mondatokat – egyszerűen csak nem kellene mellébeszélni.
Se túlbeszélni, és ez már a Célpontra vonatkozik. A hazánkban sajátos képi világú, vágási tempójú, zenéjű és narrációjú műsor készítői nagyon is jól tudják, hogyan manipulálhatnak ezekkel az eszközökkel, tudásukat kreatívan használják is. Mindig. Így sokszor inkább véleményműsort csinálnak. De az már semmivel sem magyarázható, hogy személyeskedő megjegyzéseket tesznek a riport főszereplőjére – és ez nem csak a volt miniszterelnökre igaz.
Nem kell szeretni a Gyurcsányt, de Fletózni, Ferizni, satöbbizni a kocsmán kívül azért talán mégsem kellene. Ráadásul ellentétes a szakma összes szabályával.
