Ráismernek a világra

2012-05-11

Két különleges gyermekkönyv jelent meg nemrég. Különlegesek, mert egyszerűek, és ezzel nem könnyű megbirkózni...

Az idei könyvfesztiválra jelent meg nálunk az utóbbi idők egyik legfurább gyermekkönyve a Garmann nyara. Fura, mert ráébreszt arra, hogy ma már jobban kiismerjük magunkat a fantázia világának legképtelenebb helyszínein, mint a valóságban. Kicsit zavarban vagyunk, a Garmann nyarában nincsenek túlszínezett helyszínek, túlfűtött események, szinte nincs is benne semmi más, csak úgy negyven-ötven mondatnyi gondolat, amely az iskolába készülődő főhős, a hatéves Garmann fejében cikázik, valamint a grafikusok számára kézenfekvő, mégis csak keveset használt photoshoppal készített vicces képmontázsok.

Garmann várja az iskolát, kicsit szorong az új élettől, várja a nyár utolsó napjaiban látogatóba érkező tántikat, a három öreg hölgy kapcsán elgondolkodik az elmúlásról is. Valami elkezdődik, rövidesen talán valami véget ér. A Garmann nyara szép, bensőséges, ha tetszik: kicsit tán filozofikus kötet, tréfás és meghökkentő képekkel, nem csoda, hogy 2007-ben elnyerte a bolognai gyerekkönyvfesztivál fődíját.

Ugyancsak kerüli a korszerű túlzásokat Ljudmila Ulickaja második magyarul megjelent mesekönyve, a Történetek gyerekekről és felnőttekről. Félelmekkel, bizonytalanságokkal teli, szívszorító mesék a negyvenes-ötvenes évek épp csak tápászkodó Oroszországából. Jobbára egyszerű történetek, hol mesés fordulatokkal, hol meg egyszerű mindennapisággal, összetartozást kovácsoló kalapálgatással, közös uborkaleves-evéssel, ószeressel, szegénységgel, reménnyel. A kötetet Lakatos István illusztrálta, és már sokadszor derül ki, hogy ő nemcsak kitűnő képregényrajzoló, de érzékeny grafikus is.