Aki hálából újra felfedezte, hazavitte, rávette a gyúrásra, körülugrálta, végül minden titkát jól kifecsegte. A mai vámpírtörténetek túlnyomó többségében, azon kívül, hogy a rettenetes(en sármos) Úr pontosan mikor teszi magáévá a gyertyafényben reszkető, főszereplő hölgyet, gyakorlatilag semmiféle rejtély nem maradt.

Persze ez az irány – egyelőre –nem teljesen kizárólagos: a vérszívó alakja körül néha még lehet szó előítéletekről és (hiper)toleranciáról, illetve divatok valóságformáló erejéről (True Blood), válhat komoly művészfilmek üzemanyagává (Szomjúság) vagy Harry Potterhez túlságosan „sötét lelkű” tinik mindennapi kenyerévé is (Stephenie Meyer szériája). Ami biztos: a különös alak meghódította a szórakoztatás világát.

–A vámpírlázból szerintem annyit látni, hogy egyrészt számos helyen lejjebb vitték a korhatárt (a tinédzserek szintjére), másrészt sokkal több pénzt akarnak bezsebelni belőle… alighanem ezért van ez a folyamatos felhajtás – véli Kodaj Dániel popkultúra-szakértő, a Mondo magazin volt főszerkesztője. Ezt leszámítva Anne Rice (a legendás Interjú a vámpírral szerzője) és Ste phenie Meyer (a mostani láz egyik legfőbb felelőse) között elég kevés különbség van; Meyer minden jel szerint az úgynevezett World of Darkness című szerepjátékcsaládot lopta le ügyesen, amely viszont annak idején éppen Rice nyomdo kain született… úgyhogy nincs új a nap alatt, teszi hozzá. A szexualitás és a vámpirizmus kapcsolata véleménye szerint (ősi) közhely, tehát a mostani történetekben ezen a vonalon legfeljebb annyi újdonság lehet, hogy a női figurák mintegy „domesztikálják” az agresszív hím vámpírokat; és ennyiben a szexualitás változásáról mesélhetnek.

Világosan látszik, hogy mennyiségi értelemben az erotikus(-pornográf) vonulat messze a legerőteljesebb: az Ulpius-ház kiadónál dús fürtökben állnak az ide passzítható (rendkívül népszerű) művek. De éppen ezeket a köteteket elnézve válik teljesen világossá, hogy a láz indító okát valahol máshol kell keresnünk. A legtöbben Stephenie Meyer vámpíros lányregény szériáját látják a láz origójában. Mi tagadás, ezt a véleményt erősíti többek között az a megdöbbentő tény, hogy a művek hazai gazdája, a Könyvmolyképző ki-

adó – a minden tekintetben igényes képregényes mutációk mellett – az egyes epizódokból háromféle verziót képes eladni: a puha és kemény fedeles változat után egy közel tízezer forintos, úgynevezett „díszkiadás” is hozzáférhetővé vált…

Egy „mélyebb” olvasat szerint azonban a láz felelőse – sajátos értelemben – maga a valóság.

Mindenesetre Mörk Leonórát, a Jaffa Kiadónál megjelent, A vámpír vonzásában – miért szeretjük a sötét lényeket? című könyv ötletgazdáját-szerkesztőjét meglepte, hogy az általa megszólaltatott szakértők szerint – bár más és más szempontból közelítették meg a feldobott témát –a vámpírtéma mennyire átjárja hétköznapjainkat.

– Csernus Imre szerint mi magunk vagyunk a vámpírok, és szívjuk egymás vérét, keserítjük meg egymás életét nap mint nap, Bagdy Emőke pedig rámutatott: bizony a modern nők is vágynának a hagyományos női szerepre, szeretnének „csak” a családban maradni, nem kétfrontos harcot vívni: otthon és a munkában. De ugyebár ezt nem lehet, mert nagyon kevés az a férfi, aki egyedül el tudja tartani a családját. Ezt a végtelenül stabil és „mindig győzedelmes” férfitípust testesítheti meg nagy hatásfokkal a vámpír alakja… – mondta a szerkesztő.