Márkák születnek

2012-05-11

Végre úgy tűnik, egyre több borrégió gondolja komolyan, hogy együtt többre juthatnak. Nem konkurálni akarnak egymással, hanem egymást erősítve építeni a régió és az ott termő borok imázsát.

Egyazon név alatt többféle bor is eladható. Nem kell az ízének ugyanolyannak lennie, csak a készítés során be kell tartani a szabályokat, amelyeket a borászok maguk állapítanak meg, amikor megteremtik a névvel a márkát.

Kékfrankos

Évekkel ezelőtt a soproni borászok és vendéglősök indítottak közösen kékfrankoskampányt, ami rá is fért a régióra, hisz sok éven át rontották az amúgy kiváló fajta hírnevét. Az idősebb korosztály a mai napig ragaszkodik a régi ízekhez, a környék egyik neves termelője, az új stílus képviselője, Luka Enikő nemrég panaszkodott is, hogy szőlőmunkásai még mindig a régi kékfrankost követelik rajta. Szerencsére azonban egyre többen vannak – a közös fellépésnek köszönhetően is –, akik a megújult, immár nemzetközileg is elismert soproni kékfrankost keresik.

Eger csillaga

Tavaly egri borászok döntötték el, hogy visszatérnek a gyökerekhez, és az eredetileg is fehérboros területen újra létrehoznak egy igazi egri fehérbort. Megszületett Eger csillaga, amely méltó párja a vörös egri bikavérnek. Szó sincs azonban arról, hogy például a neves egri borászok, Lőrincz György, Gál Tibor vagy Demeter Csaba ugyanazt a bort készítik el.

Nem is igen tudnák, hiszen ahány termőterület és ahányféle szőlő, annyiféle bor.

Csak abban állapodtak meg, hogy legalább négyféle szőlőből készülhet az Eger csillaga, az összetevők legalább felének Kárpát-medencei fajtának kell lennie. Az ötlet bejött, létrejött az új márka, amely már külföldön is bizonyított: a Demeter Csaba készítette Eger csillaga a bordeaux-i Challenge International du Vin versenyen bronzérmet nyert.

Fuxli

Szekszárdon is úgy gondolták, hogy eljött az ideje a közös fellépésnek. Megszületett a fuxli: néhány borász – Heimann, Eszterbauer, Merfelsz, Németh János, Sebestyén Csaba, a Pósta testvérek – próbálkozása, hogy újraélesszék a szinte elfeledett sillert. A se nem rosé, se nem vörösbor színe a rózsaszínnél sötétebb, a bordónál viszont világosabb. Dédapáink állítólag fukszosnak hívták, talán a róka bundájára emlékeztető színe miatt. Úgy húsz éve szinte teljesen megszűnt ez az igazán kedves, jól iható, gyümölcsös bor. Most közös arculattal és névvel kerül a piacra. A palackok azonban pincészetenként más és más összetételű házasítást rejtenek. A kadarkát és a kékfrankost kedvelők biztos nem fognak csalódni, ezek a tipikus szekszárdi fajták a legtöbb fuxliban megtalálhatók.