Irinyi nagyváradi és debreceni középiskolai okulás után 1836-ban a bécsi műegyetemen tanult kémiát. Egyik oktatójának sikertelen kísérlete láttán vetődött fel benne, miként lehetne zajtalan és biztonságos gyufát készíteni. Az akkoriban alkalmazott gyufák igen nagy hanggal és lánggal lobbantak fel. Irinyi a gyufa fejében lévő fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-oxiddal keverte. Így jutott el a ma használt biztonsági gyufa őséhez, amely nem robbant és zajtalan volt.

A foszforos gyufa kellemetlen szagú volt, könnyen gyulladt, és erős méregként hatott a gyufagyártó munkásokra. A svéd Pasch 1844-ben szabadalmaztatott „biztonsági” gyufájának gyújtófeje káliumklorátból és kénből, a dörzsfelület pedig a szinte ártalmatlan vörösfoszforból és antimonitból készült.

Szabadalmi hivatalunk Irinyivel foglalkozó okos írásából kiderül, hogy 1836-ban Magyarországon szabadalmi törvény még nem volt, osztrák szabadalmat pedig nem akart Irinyi, ezért találmányát eladta Rómer István bécsi kereskedőnek 60 pengő forintért. Rómer az osztrák szabadalommal védett Irinyi-féle gyufa gyártásából meggazdagodott.

Irinyi Berlinbe ment tanulni, ahol 1838-ban megírta első tudományos értekezését. 1839-ben hazatért, számos magyar nyelvű kémiai cikket írt, de a tudományból akkor sem lehetett megélni, ezért Budapesten gyújtógyárat alapított. A gyár fellendült, majd tönkrement. 1849-ben a Kossuth-kormány a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetését bízta rá. De nem ez volt az első kapcsolata a szabadságharccal. A hagyomány szerint a híres 12 pontot – Mit kíván a magyar nemzet? – testvérével, Irinyi Józseffel együtt ő szövegezte és küldte Pestre. A szabadságharc bukása után lecsukták, 1850-es szabadulása után visszavonult a politikai életből. 1863–1882 között a debreceni István gőzmalomnál dolgozott. 1895. december 17-én hunyt el.

A MAI GYUFA

A biztonsági gyufa fejét alkotó elegy oxidálószerből (kálium-dikromát, ólom-dioxid, mangán-dioxid), antimonszulfidból, színezékből, üvegporból és kötőanyagból áll. A gyufafej a gyufásdoboz oldalára illesztett dörzsfelületen gyullad meg, amelyet vörösfoszfor, barnakő, őrölt üveg és kötőanyag elegyítésével állítanak elő. Ha szerencsénk van, az égés átterjed a puhafa gyújtószálra, és nem csupán egy szikrát vet a gyufafej.

I!

Irinyi János vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója. Született 1817-ben az erdélyi Albison, 1895-ben hunyt el Vértesen.