Kicsit később arról, hogyan indította el Lecsó Kert nevű közösségi programját a budapesti Kortárs Építészeti Központ a Millenáris Parkban. Utóbbiban pár négyzetméteres, önálló parcellát bérelhetett bárki, ahová nemcsak fűszernövényeit és paradicsompalántáit, de kerti törpéit is beágyazhatta. Nem véletlen, hogy hamarosan egy harmadik „közösségikert-projekt” is beindulhat szmogos fővárosunkban. Mintha kissé ki lennénk éhezve a frissre, a zöldre, az eredetire.

A Blood Mountain Foundation (Vérhalom Alapítvány) nevű kortárs művészeti magánkezdeményezés júniusban induló rezidensprogramjába ugyanis egy olyan amerikai művészt hívott meg, akinek Ehető kertek (Edible Estates) című projektje már a fél világot bejárta. A projekt szervezői – a külföldről Budapestre települt házaspár, a művészettörténész-kurátor Niklai Judit és Tom Sloan – többek között azért különlegesek, mert 2010-ben létrehozott civil szervezetük központja saját otthonuk, egy Monarchia korában épült, Vérhalom utcai villa. Másrészt azért, amiért ma Magyarországon kunszt állami támogatás nélkül fenntartani egy művészeti vállalkozást, amelybe a műterem- és a kurátori programoktól kezdve a gyerekfoglalkozásokig egy csomó minden beletartozik.

A tervező-aktivista, Fritz Haeg ötletében pedig az a (számunkra leginkább) rendkívüli, hogy Ehető kertek című projektje következő helyszínének amerikai és európai nagyvárosok után épp a mi Wekerle-telepünket szemelte ki. Mi több: egyik nyilatkozatában magával ragadónak nevezte ezt a sajátos karakterű városrészt, amely a XX. század elején, tervszerű állami építkezés eredményeképpen, egy közösségi lakásépítési és kertépítészeti program részeként nyerte el hangulatát, a városi középosztály nagy örömére. (Az ide álmodott utópisztikus közösséget Ebenezer Howard Kertváros című könyve és mozgalma ihlette. Minden tanácsi lakáshoz kis földterület tartozott, négy gyümölcsfával, amelyek az első szüretre az éves lakbér négyszeresének megfelelő értékű gyümölcsöt hoztak. A Blood Mountainnal is együttműködő kerületi civil szervezetek, a Wekerlei Kertbarát Kör és az Átalakuló Wekerle terve épp az, hogy lokálpatriótáik visszataláljanak a városrész alapító elvéhez.)

– Ezt a kerületet arra találták ki, hogy városi telepesek vegyék birtokba, és a kertjeikben a saját helyi tradícióik szerint termeljék meg az ételt maguknak meg a szomszédjaiknak. Ma olyan érzete van az embernek, mintha a környék egy régi álomból ragadt volna itt: vidék és Budapest keveréke, ahol a városi növénytermesztésnek kialakított terek műveletlenek, elhanyagoltak. Már alig várom, hogy találkozzak a helyi kertészkedő családdal. Ők a veteményesükkel együtt annak a szimbólumai lesznek, hogy a kerület eredeti funkciója helytálló és helyreállítható, ráadásul ötletet adhatnak a város más részeiben lakóknak is – magyarázza a művész. A célja ugyanis olyan különleges mezőgazdasági rendszerek kifejlesztése, amelyek elhitethetik a városi emberrel, hogy lakóhelye organikus részeként (lehetőleg a háza előtt, mindenki által jól látható helyen, az utcafronton) kerteket tarthat fenn.

A sajtó hol politikai tettként értékeli Haeg zöldharcát a metropolisok plázablokkjaival szemben, mások egyszerűen szépnek és lélekemelőnek tartják az amerikai nagy műgonddal telepített ágyásait a betonrengeteg közepén. Hogy Budapesten mire jut majd, azt Wekerlén kívül a Blood Mountainban nyíló kiállításon is megnézhetjük majd június 5-e és július 1-je között. Ezenkívül Niklai Juditék a projekthez kapcsolódó fűszereskert workshopot szerveznek 6–12 év közötti gyerekeknek június 9-én és 23-án, ahol a saját kiskerttelepítés mellett komposztálni is megtanulhatnak.