A viszonyok átrendeződése persze hamar kiderül. Színesebb, összetettebb a kép, mint az eredetiben. A papa nem olyan jóságos és ártatlan, mint Csiky Gergelynél. Papucsférj persze, az asszony zsarnokságát megfélemlítve tűri, de a vagyon elherdálásából maga is kiveszi a részét – természetesen kártyázás útján. A cselédlánnyal meg viszonya van, akárcsak léha fiainak. A gazdag vidéki rokonról is kiderül, hogy bunkó ugyan, de korántsem naivan jámbor paraszt, hanem dörzsölt vállalkozó.

Két felvonáson át mégis nagyjából az eredeti mederben folyik a történet. Ki szerelmet, ki jó partit, ki jó üzletet keres, félreértésekkel tarkított féltékenységi dráma dúl, és közben szövődik a korrupció hálója az inkább mafla, mint becsületes vő, a folyószabályozás ügyében eljáró vízügyi hivatalnok köré. A főszerep azonban a kifizetetlen számláké és kártyaadósságoké, lóversenyveszteségeké, amelyek mind a családfőt szorongatják. A szerepet többnyire rezzenetlen arccal, olykor szinte komor komolysággal adó Márton András időnként vészjóslóan kukorékolva emlegeti a rövidesen szétpattanó buborékokat. Dühös humorral dolgozik a jóslat beteljesítésén. A nők meg folytatják a költekezést és a papa kizsigerelését, Sára Bernadett a ház asszonyának szilárd elvi alapján, Téby Zita oktalan fiatalasszonyi hévvel és szeszéllyel, Decsi Edit és Krajcsi Nikolette a mamát lázongva utánzó bakfisok módjára. A fiúk elszántan dorbézolnak és jó partiban reménykednek, Keresztény Tamás üzleties, Porogi Ádám léha cinizmussal. Köztük lábatlankodnak a falusi rokonok, Sirkó László a vagyon magabiztosságával tolakodva rémisztgeti a kifinomultságára kényes háziasszonyt, Orth Péter bamba kölyökként téblábol. Csémy Balázs mafla vő és vízügyi illetékes, Magyar Éva férjvadász özvegyként okos mosollyal osztja meg kezét és vonzalmát a két fiú között. Aradi Imre kapós fiatalembernek, a társaság kedvencének elég halvány, a sokféle félreértésbe gabalyodott szerencsétlenkedést viszont hatásosan oldja meg.

A buborékok a harmadik felvonásban aztán valóban kipukkadnak, de egészen másként, mint amivel az író az 1880-as években kedveskedett publikumának. Ha nem is a pokol, de egy delíriumos lázálom szabadul el, miközben jut hely egy, a cseléd kizsákmányolását és megalázását részletező jelenetnek is. A boldog vég hazug idilljét nem az agyonkoptatott irónia fordítja ki, hanem egy következetesen végigvitt vízió. A város kőoroszlánjai takarítják el az útból a folyóügyben nyertes pályázót. A valóság látomásként tör be a történetbe és zúzza szét a szerző ábrándos jövőképét, amit szereplői számára kigondolt. Ebben a kisebb szerep a korrupt hepiendé, amelyben mindenki megtalálja a párját, még a teherbe esett cselédlányt is hozzáadják a mama nemi igényeit kielégítő inashoz, de mindenki megtalálja az ürügyet is, hogy maradjon Pesten és folytassa régi életét, a falusi idill csak az öregek száműzetésének helye lesz. Az egyik kislány pontos diagnózisa szerint: a szülők kirepülnek. A záró jelenetben az előadás világképe hatalmasan kitágul a darabéhoz képest. Nem a hamis illúziók sora, a látszatokba bonyolódó életmód, az üres, tartalmatlan és értelmetlen életvitel pukkan el, mint a buborék, hanem maga az élet múlik el.

Krajcsi Nikolette és Sára Bernadett