Olyan egyszerű. Mindenkinek van saját élményvilága. Saját történetei, gondolatai. Le is tudja írni. Csak kiadót kell találnia a szépen kikerekített eseménysornak, aztán sorba állnak érte az olvasók.

Én viszont csodálkozom rajta, hogy valaki egy egész élettel a háta mögött egyszer csak előáll egy regénnyel, amiben minden, de minden pontosan illeszkedik.

A helyszín: egy magyar falu. Az összes szereplő: testvérek, rokonok, asszonyok és férfiak meg a pap. Az összefonódó kapcsolatrendszerük a maga könnyen felfejthető bonyolultságával. A ki kivel, mikor, hogyan megőrizhetetlen titkai. És az Ürdög, ami nem hagyja nyugodni őket.

A nyelv. Valamiféle stilizált mesenyelv, amely lesimítja a modern történet rettenetes szürkeségét és tragikumát. Gyönyörűség ringató ritmusába feledkezni. Átsegít a döbbeneten, ahogy a „hol volt, hol nem volt” a rémmeséket is elviselhetővé teszi a gyerekek számára. De azért van a felnőtt olvasó, hogy egyre inkább hatalmába kerítse a félelem, egyre inkább érezze a kilátástalanság szörnyűségét éppen azért,mert olyan természetességgel bukkannak elő a részletek.

Már az elején is érezhetjük az ilyen mondatokból: „Mint a legyet, úgy hajtotta el magáról a ritka örömöt, s csapta agyon a másét”. Később pedig: „Az Ürdög az, aki elégtételt szerzett nekem. Aki bosszút állt értem. … Az apádat megzsaroltad, az anyádat elkergetted, a nagyanyádat kiforgattad. … Az apám megtagadott, az anyám elhagyott, a nagyanyám eladott.”

Sorstragédia rendszerváltással a múlt század végén kies honunkban. Minden szó a helyén van.

I!

CÍM: Talyigás Irma és az Ürdög

SZERZŐ: Kálmán Mari

KIADÓ: Atlantic Press, 142 oldal

ÁR: 2390 Ft

FOTÓ: MÓRICZ SIMON