Szörnyű érzés, hogy éppen egy televíziós műsor miatt nem halogathatom tovább a coming outot, de nincs hova hátrálnom (bocs, anyu!): azért ültem le a TV2 Nagytakarítás című produkciójának premierjére a képernyő elé, hogy mindenféle korszerű módszert megismerve, felkészülten vághassak bele életem első hasonló akciójába. Ettől a közléstől nyilván nem lettem a lányos anyukák álma, mint a dagadó bankszámlával tüntető Lázár János-gyermek, de hát az őszinteség célja a legritkább esetben a közvetlen haszonszerzés.

Mindenesetre rávettem magam, hogy tanuljak szépen a Gombos Edina, Szabó Csilla műsorvezető-páros kalandjából. Egyébiránt utóbbiról megdöbbentő infót tesznek közzé a felvezetésben: legfőbb ellensége a kosz. Kész szerencse, hogy nem futott még össze Darth Vaderrel a Fény utcai piacon, mert akkor esetleg a második helyre csúsztak volna vissza a pormacskák.

A kettős egy budakalászi családi házba indul rendet tenni, s mikor körbetekintenek, olyasféle kupit és piszkot látnak, ami jól edzett szeméttelepi biztonsági őrt is csodálatba ejtene. A kettős hamar kideríti: nem az időhiány a takarítás negligálásának oka, amennyiben a ház úrnője általában otthon tartózkodik, csak gyorsan elszalad a napja. (Ezt már hallottam valahol.) Ennek ékes bizonyítéka a kamra, amelynek feltárásakor csöppet sem lenne meglepő, ha valamelyik lekvár táncra perdülne, mert azt még senki nem tesztelte, hogy a befőttesüvegbe zárt íz milyen reakciókat produkál ilyesféle fölfoghatatlan élettani körülmények közt. Mindennel dacolva takarítani kezd az elszánt páros, igaz, az udvart egy férficsapatra hagyja. A banda munkássága nyomán némi zavar támad a fejünkben a lomtalanítás és a takarítás fogalmi kereteit illetően, de mire visszakapcsolnak a nappaliba, feldolgozzuk a sokkot. Az illetékesek a vendéglátó Évit is igyekeznek bevonni a melóba, ami nem könnyű feladat: ő inkább tanulóként elemzi a folyamatokat, semmint résztvevőként tüsténkedik.

Mintegy az izgalom (vesd össze: undor) fokozásaként Gombos Edina laboratóriumba szállítja a koszmintákat, s a vizsgálat kideríti: a lakók hányhatnak a baciktól, illetve penészgombával találkozhatnak a kéróban. A szakértők szerint a helyzet olyan súlyos az ingatlanban, hogy még a nagynyomású gőzt is be kell vetni a győzelem érdekében.

Peregnek a kockák, s a két visszafogott, szerepét csak pillanatokig túljátszó műsorvezető úgynevezett élhető környezetet teremt, s egyúttal az adás szentháromságát (Takarítani, takarítani, takarítani!) ajánlja Évi figyelmébe. Ez a presszió még korábbi albérletem Laci fedőnevű lakóját is megzavarná, pedig tőle még egy konyhaasztalon felejtett szalámicsonkért is porszívózás, felmosás, portörlés kombinációval kellett bocsánatot kérni.

Amúgy a finálé megható: a duó takarítószettet ajándékoz a lakóknak, s hirtelen elolvadunk, amikor a kislány végre tiszta asztalnál üldögél, az idős nagymama pedig nem meghatározhatatlan műfajú élőlények közt hajtja álomra a fejét. A jövő heti adás beharangozójában talán még szörnyűbb állapotokat mutatnak, s akkor azt gondolom: ilyen nincs.

De van.

Így a műsor szombaton kora este bőven megér egy szűk fél órát valami kolumbiai szappanopera helyett. Nem feltételezem, hogy a nézők azonnal fölismerik: a mindennapi fölmosás többet ér bármi másnál. Azt azonban korántsem tartom kizártnak, hogy néhányan megrémülnek attól, amit látnak, s azonnal megszakítják kapcsolatukat a sarokban pihenő penészgombacsaládokkal és pókfamíliákkal.

Ha egyetlen ilyen ember akad, akkor már megérte. Sőt az adásban látható termékmegjelenítések mennyiségét látva az sem kizárt: anélkül is.

Csak akkor kár volt a coming outért.