Nol-Presszó: Ír olyanoknak dalszövegeket, akiket nem ismer?

Bereményi Géza: Nagy ritkán előfordul. Ahogy az is, hogy még nem tudom, ki lesz a gazdája a szövegnek, ki fogja énekelni.

Nol-Presszó: Így mikor jön valaki: „Géza, adj egy dalszöveget”, akkor kihúzza a fiókjából?

Bereményi Géza: Nemrégiben felkértek dalszövegre egy énekesnőnek. Megírtam legjobb tudásom szerint, és neki nem felelt meg... Olyanokkal szeretek együtt dolgozni, akiknek egy szó ellenvetésük nincs, és az egészet vállalják. Amúgy lebénulok.

Nol-Presszó: Mikor beszéltünk az interjúról, visszakérdezett, milyen minőségében vagyok kíváncsi önre. Melyikre a legbüszkébb, melyiket utálja?

Bereményi Géza: Mindegyikre büszke vagyok, nem vállalom, amit nem tudok csinálni. Azaz volt már olyan is, amit nem tudok, de később mégis bevált. Minden műfajt úgy kezdtem el, hogy eleinte kudarcot vallottam vele. Aztán mégis belejöttem.

Nol-Presszó: A Levél nővéremnek kapcsán jutott eszembe, ma milyen levelet írna Irénnek?

Bereményi Géza: Olyat, amely a korszakra jellemző. Valószínűleg a várost járná, aki énekli, és azt írná le, ami történik vele: bankba menne, étterembe, könyvtárba. Eddig nem lett volna helyszín a bank, ma viszont ez a jellemző. A könyvtárat pedig azért választanám, mert nem járnak oda annyian, mint korábban.

Nol-Presszó: Kit tart tanítványának?

Bereményi Géza: Nem törekedtem soha tanárszerepre, bár most épp van tanítványom. Húszéves zeneszerző, Dobri Dániel. Harmincéves színészbarátunknak, Nagy Péternek írunk közösen. Június első felében készül el a lemez. Összetett, sokféle, hidegből melegbe teszi a hallgatót.

Nol-Presszó: Van benne könyvtár, bank?

Bereményi Géza: Az más, az a Levél nővéremnek egységes stílusa. Itt a változatosság a fontos: szerelmes dalt kövessen élesen társadalmi szöveg.

Nol-Presszó: Azt mondta, nem szeret politizálni. Miért?

Bereményi Géza: Mert nem az a szakmán, nem vagyok politikus.

Nol-Presszó: Társaságban sem mondja a magáét?

Bereményi Géza: Megvadulnak az emberek, mikor politizálnak. Nem szeretem, ha a vér a fejembe száll, elbutulok tőle.

Nol-Presszó: Ha a kultúra kezdetétől válogathatna, kikkel üljön egy asztalhoz, kiket hívna meg?

Bereményi Géza: Azt tudom, hogy kiket nem. Csak a vége az lenne, hogy senkit sem. Akiket érdemes lenne invitálni, azokat a könyveikből, a megnyilvánulásaikból ismerem. Úgy hívom meg őket, hogy elolvasom, rájuk gondolok, vagy arra, amit megtanultam tőlük. Egyébként a nagy művükön kívül nem olyan érdekesek ezek az emberek.

I!

A NOL TV ÁLLANDÓ ROVATA. Bereményi Géza videó ját itt lehet megnézni: www.noltv.hu/video