A Magyar Vonósnégyes tagjaként részt vett Bartók V. vonósnégyesének ősbemutatóján, tanított a Zeneakadémián, amíg saját alapítású kvartettjével 1946-ban el nem hagyta Magyarországot. Páratlan muzsikuskarrierje a kamarazene és a vezénylés körül összpontosult. Pablo Casalsszal és más halhatatlanokkal tartott kurzusain tanította a legmagasabb rendű kamarazenélés fortélyait. Ezt idézik fel világhírűvé vált tanítványai (Keller András, Várjon Dénes, a Keller Quartet), és a Végh szellemiségéhez rajtuk keresztül kapcsolódó sztárszólisták (Fenyő László, Klenyán Csaba és Arvid Engegard) a tiszteletére rendezett emléknap délelőtti, a kamarazene-irodalom toplistájából összeállított hangversenyén.

Beethoven, Bartók és Schubert kamaraművei után a délutáni dokumentum film vizuális eszközökkel rajzolja meg a muzsikus portréját.

Az esti koncert a salzburgi Mozarteum Camerata Academicájának dirigenseként idézi meg Végh Sándort. A Camerata Salzburg Bach két c-moll, két zongorára írt versenyművével, Mozart Prágai szimfóniájával és Beethoven VII. szimfóniájával jön Budapestre, hogy a zongorista-házaspár, Ránki Dezső és Klukon Edit szólójával, a karmesterként is komoly szakmai bázissal rendelkező Keller András vezényletével adózzék a mester emlékének.