Aki nem, az lemarad a humorok jelentős részéről, aztán törheti a fejét, hogy mitől akkora poén, amikor azt mondják: „Jump Street 37? Nem hangzik valami jól.”

Bár ezen még akkor is nehéz megszakadni, ha az ember tisztában van az előzményekkel. Szóval talán jogos a pánik az első tíz-tizenöt percben, Eminemnek öltözött, fogszabályozós pufi, aki nem tudja elhívni a szalagavatóra a legszebb csajt, meg egy izomagyú menő, és tényleg sikerül az izmokat, ha nem is az agyba, de a fej környékére koncentrálni, Channing Tatum mintha olyan speciális edzőterembe járt volna az utóbbi időben, ahol csak nyakra lehet gyúrni. Iskolahumor, túlkorosokkal.

Ez persze nem válasz arra, hogy mit keres a filmben Johnny Depp, de van keresnivalója, a 21 Jump Street tévéváltozatában ő volt az egyik főszereplő, hát nem hagyták ki a lehetőséget, hogy becsempésszék ide is, kis szerep, nem is szerep, csak megjelenés.

Ez a lényege az egész filmnek. Nincsenek benne szerepek, mert eleve elvetik a valóságosság lehetőségét, két harmincasnak látszó rendőrnek kell beépülnie egy gimnáziumba, hogy kiderítsék, honnét jön az új, szintetikus kábítószer. Ráadásul össze is keverik magukat, az okos megy a sportosztályba, a buta a kémiafaktra. Önmagában nem valami nagy gondolat. Ami mégis érdekessé teszi a filmet, az az, ahogyan számolnak a nézővel. Körülbelül tudják, hogy mekkora intelligenciahányadossal érkeznek a moziba, ki az, akit egy ilyen cím izgat, és ehhez mérik a bonyodalmakat. Ha a fontos jelenet több mint húsz perccel korábban volt, akkor fölidézik, hogy mindenki értse, mi az összefüggés. A kémia szakosok a vízmolekulát meg a kovalens kötést tanulják, nehogy elijedjen a néző.

A másik érdekesség a mozimúlt használata, tekintve hogy egy vígjátékba nem érdemes sok eredeti elemet beleölni, folyton utalnak, hivatkoznak, idéznek. Nemcsak a sorozatból merítenek, de a Rendőrakadémiából, a Donnie Brascóból (még egy ok, hogy ott legyen Johnny Depp), Bruce Willistől, és ki tudja, hány helyről. Mintha a valóság a vásznon játszódna, és ez annak volna vetített mása.

Szörnyülködnék, de hiába. Mert az egész hülye film szép lassan talpra áll, időnként tényleg vicces, vagy legalábbis lehet nevetni, amikor ellövik a főgonosz péniszét. Ott van a földön, mi legyen vele? Ő már nem tudja fölvenni, mert hátra van bilincselve a keze, a rendőr meg pfuj, nem nyúl hozzá. Hozzák utánam, kiabál, én meg csak az ébredő idétlen kamaszt érzem magamban, ahogy röhiröhi. Szégyellem, de nem eléggé ahhoz, hogy letagadjam.

21 Jump Street - A kopasz osztag