A Fényírók Nemzetközi Fesztiválja, a valaha Győrből indult és Szombathelyt is megjárt Mediawave vállaltan „hangulatjavító” céllal hozott zenét, táncot, fórumot, enteriőrt a Duna által kettészelt városba.

Kicsiben nagyok: könnyű szoknyák cseréltek gazdát régi fapapuccsal

Hangulatjavításuk sikeresebb volt mindenféle politikai szemfényvesztésnél, vigyáztak arra, hogy cseppet sem okszerűtlen nemzeti borongásunk helyett a lehetőségek összeszűkített terében és idejében kicsiségünket is büszkeséggel tudjuk megélni. Merjünk kicsik lenni, szólt a Mediawave jelszava, aminek persze önironikus felhangja is van. A fesztivál az idén csak a miniszteri keret terhére átutalt 30 millió forintból gazdálkodott, nagyjából harmadából, mint annak előtte.

Mondta is Hartyándi Jenő fesztiváligazgató, hogy tartósan válságosnak látszó időben a korábbi gesztusok rutinjával lehetetlen kulturális fesztivált szervezni. A Mediawave most annak az ellenáramlatnak a hullámait veri, mely el akarja mosni a korlátlan növekedés illúzióját, technokrata szándékait.

Elmélkedhetnénk közhelyszerűen a fenntartható fejlődés fogalmáról, de a Mediawave sok értékeinek egyike éppen az egyszerűség eredeti megfogalmazása, s megközelítése.

Az erődfal előtti zöld tér szépsége kicsit zavarta is a fellépőket, a fesztiválon mindig igen közkedvelt Ferenczi György & Rackajam névadó muzsikusa meg is jegyezte a Dunaparti koncertjükön: itt játszunk egy erőd árnyékában, délutáni napsütésben, felhőtlen éggel, a csillogó nagy folyó közelében – hát ez már-már giccses.

Pedig a Mediawave lényegéhez az erődnél jobban illő teret, játszóhelyet aligha lehet találni. Talán még Győrött, az akkoriban romos zsinagóga kínálkozott méltónak erre a küldetésre, de aztán az épületet felújították, a Széchenyi egyetem klasszikus hangverseny- és kiállítóterme lett belőle, a fényírók pedig nem nagyon találták a helyüket a városban. Szombathely hívta őket magához, mentek is, de mintha nekik is túl „párhuzamosak” lettek volna. Kenyértörésre ugyan nem került sor, de az idei támogatást nem ítélték elegendőnek arra, hogy hírnevüknek megfelelő fesztivált kerekítsenek belőle.

Itt, az erődben visszatért valami a Mediawave természetéből. Autentikus, szőrös népviseletben pompázó tibeti muzsikusok magyar lányokat tanítanak teát szürcsölni a színpad mellett. Székely zenészek bolgár vendégekkel pálinkáznak. Roma énekesek sámándalokat próbálnak elsajátítani. Aztán jön majd a Vágtázó csodaszarvas, amelyet Grandpierre Attila csillagász, muzsikus, költő, filozófus workshopja követ. A 30 éves Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat pedig Szabados György emlékének szentel egy estet. A műfaj idei legizgalmasabb reprezentánsa talán az amerikai Fly trió. Jeff Ballard, a formáció dobosa zenéjüket úgy definiálja: egyszerű, nyers és azonnali.

A színpad melletti kolbászos, réteses vásári térben jól öltözött úr, Pettendi Szabó Péter fotográfus ajánlkozik protokollra. Narkisszosz átadó- és avatógépe a politikusok kelléktárából való, azokéból, akik bármikor, bármit ünnepélyesen átadnak, nemzetiszínű szalagokat vágnak át önelégült mosolyok és férfias kézfogások kíséretében.

A Duna-parton egy kihúzott kötélre színes ruhákat csipeszelnek. Ez itt a csereplacc, könnyű szoknyák cserélnek gazdát, régi fapapucsot váltanak farmernadrágra. A cserealap nem mindig textília, van bor, méz, kolbász és pálinka is.

A fesztivál alkalmi pénze, a Medi, napi árfolyamon hatszáz magyar forintot ér, furcsasága, hogy teljesen átlátszó, merthogy üvegből készült. Itt a pénz az üveg, nem a zseb. Eredeti hivatását azonban aligha tölti be, funkciót vált, vevőik ugyanis nem adják tovább, inkább szuvenír lesz belőle,mint fizetőeszköz.

A filmek két vetítőteremben pörögnek, 73 országból érkeztek a különböző technikájú alkotások.

Magyarországon kívül ugyanis máshol létezik filmgyártás, jegyzi meg a maga csöndes módján Hartyándi Jenő fesztiváligazgató.

Nehéz tematizálni ezeket a műveket, változatosak, eredetiek, hirtelenjében nemigen lehet valamiféle jellemzően közös vezérmotívumot találni a témáiban. Filmszociológusoknak persze bizonyára sikerül majd az összegzésnél.

A vetítőtermekbe a cifra szobán keresztül vezet az út. A helyiséget a Czifra Műhely Egyesület kalotaszegi bútorokkal rendezte be. Kidobásra szánt berendezéseket gyűjtöttek össze Erdélyben. Így együtt kissé sokkolóan sok a galambos-tulipános motívumokkal, piros, fehér, zöld, sárga színekkel díszített kredenc, asztal, és szék. Két londoni lány azonban kifejezetten otthonosnak találja. Lefotózzák egymást a bútorok között, aztán bemennek a Baka-terembe, hogy megnézzék az Ellenőrzött levelek című lengyel versenyfilmet.

S míg a párhuzamos kultúra érdeklődői hátrom napon át az alternatív művészeket hallgatják, a fesztiválhoz nem kötődő Komáromi Napokon Koltai Gábor rendező átveszi a díszpolgári címet.