Az igazi valóságshow-t a TV2 nem mutatja
Elég, ha valaki elégedetlen önmagával, kicsi mellével, megereszkedett tokájával, duci hasával, pattanásos bőrével, és jobban akar tetszeni álmai hercegének, aki viszont nyugodtan maradhat pocakos, punnyadt és rosszul öltözött.
Itt csak nők fekszenek kés alá, vállalják a hetekig tartó procedúrát, sebhegesedést, haskötőviselést, arcvákuumozást, botoxozást, ők dobják le a fürdőköpenyt ország-világ és egy hatalmas tükör előtt, nekik buggyan ki hájuk a bugyiból, tűnik el mellük a push-up melltartó alatt is. A férfiakat nem alakítják át, nem szabják olyanra, hogy végre asszonyaik is elismerően csettinthessenek otthon, „azt a mindenit, apukám, de jól nézel ki!”
Nem, itt csak a nők önbizalomhiányosak, ők gyúrnak az álomkülsőre.
És ebből még lesznek bajok.
Az Én is szép vagyok címet viselő sorozatnak kétségkívül vannak erényei. Az egyik maga a műsorvezető, Lakatos Márk stylist, aki hitelessé tud tenni egy-egy adást. Megnyílnak neki a nők, elfogadják a tanácsait, ő pedig egy-egy procedúra végén valóban úgy néz a megváltozott külsejű lányokra, asszonyokra, mint Higgins professzor a maga Eliza Doolittle-jére.
Láthatóan élvezi a teremtést.
Sikerül a szereplőket is hús-vér emberként bemutatni, nem adnak a szájukba előre megkomponált műszövegeket, amitől ez is csak egy újabb szirupos gagyi show-vá válna. Nem szánakozunk a szereplők esendőségén, hanem rokonszenvezünk velük. Az üzlet pedig, úgy tűnik, mindenki számára előnyös.
A nők a kitárulkozásért cserébe ingyen kapnak fodrászt, plasztikai sebészt, fogorvost, bőrgyógyászt, kozmetikust és öltözködési tanácsokat, a műsorvezető azt csinálhatja, amihez ért, a szépségipar működtetői kellő reklámfelülethez, a csatorna meg busás bevételhez jut. Igaz, a műsorsáv talán nem a legszerencsésebb: szerdán, a Született feleségek után, az éjfélhez közelítve a célközönségből már igen kevés háziasszony kuksolhat ott a tévé előtt.
A „real woman” örül, ha ekkorra lefektette a gyerekeit, elpakolt, kivasalt, előkészítette a másnapi ebédhez valót, a férje bent horkol a hálószobában, s mielőtt maga is mellé zuhanna, tán még van annyi ereje, hogy magára kenjen valamennyit abból az olcsó öregedésgátló krémből, amit a diszkontban vett.
Ám a valódi dráma mégsem ez.
Hanem a műsor utolsó néhány perce, amikor az átalakított, dögösre festett, pazar ruhába bújtatott csillivilli asszonyhoz egy szál virággal odabotorkál a férje, barátja, udvarlója. Szeme csillog, ajkai dadognak, az elvárásoknak megfelelően bókok özöne buggyan ki a száján, „szép vagy, gyönyörű vagy, dögös lettél” – de a testbeszéd közben árulkodó. A pasi óvatosan hátralép, mint a hím farkas, ha idegen szagot érez. Szeme sarkából gyanakodva mustrál, s az van az arcára írva, „vajon fog még ez a cicababa egy rendes pörköltet elém rakni otthon?”
Az igazi valóságshow akkor kezdődik, amikor a forgatási helyszínen kialszanak a spotlámpák, s az új nő a régi férfival hazamegy.
De ezt mi már nem kukkolhatjuk.
