A KIRÁLYNŐ SZOLGÁLÓJA
– Úgy éreztem, elvesztegettem az előző, legalább hat évet – mondja csillaghegyi dolgozószobájában. Az avatásakor kapott Mahárání Déví Dászí (magyarul: A nagy királynő szolgálólánya) néven a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola kijelölt rektora; már csak Orbán Viktor kormányfő – formalitásnak tekinthető – kinevezése van hátra.
Pedig egyéves korától kezdve a katolikus templomba járt szülőfalujában, a szigetközi Ásványrárón. Később ministrált, sekrestyéskedett, harangozott ugyanott. A mennyországgal mint teológiai magyarázattal mégsem érte be. – Nem emlékszem arra, hogy lett volna olyan időszak, amikor nem hittem Istenben. Első tudatos gondolatom, amit fel tudok idézni, is hozzá kötődik. A kérdéseimre azonban nem találtam választ abban a vallásban, amelybe beleszülettem. Pedig mindig foglalkoztattak a transzcendentális problémák, ahogyan az igazságé, az igazságosságé is. Miért kell szenvednie az egyik embernek, miközben a másiknak nem?
– Ehhez járult, hogy falujukban, az 1970-es években, nem mindenki nézte jó szemmel a szocializmust megelőző rendszer elitjéhez tartozó családot. Apja a templomban, illetve a helyi moziban vigasztalódott – és vitte magával lányát is. – Mérhetetlen számú filmet láttam életemben. – Gyerekkorában a Szállnak a darvak volt az egyik kedvenc Tatjána Szamoljovával vagy a Vörös és fekete Gérard Philipe-pel.
Emlékezhetünk rá Woody Allen filmjéből, ahogyan az amerikai komikus színész-rendező mustrát tart a vallások piacán: melyiket is válassza a kínálatból. Valahogyan így volt ezzel a 18 évesen Budapestre, egyetemre felkerült Banyár Magdolna is, de mindegyikben talált valami kivetnivalót. Mint mondja, a buddhizmussal való rövid, ám annál emlékezetesebb találkozója volt a legsikertelenebb: ennek hívei az ürességet keresték, ő viszont a teljességet. Az iszlámtól a híre, politikai radikalizmusa miatt tartott egy kicsit. Még az ezoterikus tanok vonzották a leginkább, például az asztrológia, amelyből „diplomát” is szerzett. Az 1980-as években meghonosodott utcai könyv osztások jóvoltából a Kossuth téren a kezébe nyomták a Visszatérés – A reinkarnáció tudománya című szürke, krisnás kötetet. – Tetszett a belőle kisejlő vallásfilozófia, de taszítottak a csiricsáré leplekbe öltözött, táncoló bhakták, meg a könyvet író szvámi körüli, személyi kultusznak látszó felhajtás is. Lázadó korszakomban voltam akkoriban.
Éveknek kell még eltelnie, hogy végleg letegye emellett a voksát –1994-ben ez is bekövetkezett. – Nagyon kritikus elme vagyok. Ebben az emberben viszont egyszerűen nem tudtam hibát találni. Sem abban, amit mondott, sem abban, ahogyan viselkedett – mondja későbbi lelki tanítómesteréről, Sivaráma Szvámiról, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének vezetőjéről, akivel egy barátja lakásán találkozott ekkor. („Egyszer csak észrevettem, hogy a krisnások mindenhol ott vannak a köreimben”.) Főiskolai dolgozószobájában az íróasztal felett függ a törékeny, mosolygós, szemüveges, mégis karizmatikusnak látszó férfi portréja. Az említett találkozón a vallási vezetőt kísérő bhaktákon kívül csak a két Banyár nővér volt jelen. A szvámi két „legyet” üthetett aznap egy csapásra: mindkettőjükből Krisna-tudatú hívő lett a mai napig. Az akkor harmincéves idősebb nővér még aznap este belefogott a Bhagavad-gítá olvasásába. – Évek óta a polcomon porosodott a kötet, nem is tudtam, miért nem dobtam már ki…
Magyarországon mintegy 35-40 ezerre teszik a krisnások tágabb, támogatói körének számát, 1500-ra az avatott bhaktákét. Ők kötelesek betartani a krisnás életmód négy alapkövetelményét: nem ehetnek húst, halat, tojást, nem lehetnek a szerencsejáték rabjai, nem élhetnek tudatmódosító szerekkel, vagyis nem ihatnak szeszes italt, nem kábítószerezhetnek. Nemi életüknek is házasságon belülre, a gyereknemzésre kell korlátozódnia. – Sosem voltam az a hedonista típus. Az korábban is kevés volt nekem, hogy valami jólesik a gyomromnak vagy a nemi szervemnek. Mindig azt kerestem mindenben: mi a mélyebb értelme ennek? – feleli arra a kérdésre, nagy lemondást jelent-e a vallásos élet, csábítják-e még a világi hívságok. Igaz, a szárit, a hagyományos indiai női viseletet nehezen, csak két év alatt szokta meg. Letisztultabb ízlésének az egyszerűbb formák és színek feleltek meg. Ma már sehová sem húz, mondjuk, farmernadrágot. Száriban járt be 2004 előtti munkahelyére, egy filmforgalmazó vállalathoz is. Elismeri, ez nagyfokú toleranciára vallott főnöke részéről.
A tizennégy éve működő, 2004-ben államilag is akkreditált főiskola Csillaghegy központjában található, a környéken rendszeresen látni jellegzetes viseletükben a krisnásokat. Banyár Magdolna szerint sokkal jobb a megítélésük a külvilág részéről, mint régen, az 1990-es évek „szektázós” időszakában. Karácsonyi ételosztásukról vagy a Krisna-völgyről csak kevesen nem hallottak még. Kamarás István vallásszociológus Krisnások Magyarországon című, 1998-as könyve pedig a hazai olvasóközönséggel ismertette meg életüket, mindennapjaikat. Kívülről nézve olyasmiket tilt a vallásuk, így a kicsapongást, az élet öncélú élvezetét, amitől a kereszténység is eltanácsolja a híveket. Amimégis taszító lehet a kívülállók számára, az általában félreértésen alapul a kijelölt rektor szerint. Így például azt hiszik egyesek, hogy tantrikus rítusokban vesznek részt ruhátlanul. – Ha valakiktől távol áll az ilyesmi, úgy akkor mi vagyunk azok.
– Ha mondjuk, egy hentesről beszélünk, akkor bizony nehezen tudja érvényesíteni vallásunk tanításait, számos más foglalkozásnál azonban semmilyen gondot nem okoz – mondja arra a kérdésre: hogyan egyeztethető össze egy polgári foglalkozás a krisnás vallásgyakorlással. Elvégre a napi kétórás mantrázás („haré Krisna…”) mindenki szabadidejébe belefér. Eszközigényesebb ennél a jóga, amire a vallásgyakorlás egyfajta segédeszközeként tekintenek. A főiskolán oktatók tudomása szerint, Indiát nem számítva, a világon egyedül itt lehet vaisnava jógamesteri alapdiplomát szerezni. Banyár Magdolna éppen interjúnk napján fogott bele a jógával való mélyebb ismerkedésbe. Eddigi vallásgyakorlata nem igényelte ezt, csak most kezdte el foglalkoztatni a jóga mint az egészség megőrzésének egyik legjobb eszköze.
Rendszeres a kapcsolata Indiával, nyolcszor felkereste már a dél-ázsiai országot, vallása szülőhazáját. Pihenni, feltöltődni megy oda – nem csak a zarándokhelyekre. Lenyűgözi a nyugalom, a derű, a negatív indulatok hiánya, amit a helybélieken lát a legzsúfoltabb tömegben, több órán át sorban állva vagy tömegközlekedési eszközön fürtökben lógva is. – Felmerült, hogy életem végén én is Indiában éljek – mondja. Tévét nem néz: az nem segíti elő a megfelelő tudatállapotot. Újságot viszont olvas, internetezik, már csak a megfelelő tájékozottság érdekében is. – Intézményvezetőként ez kötelességem: kapcsolatban állok, tárgyalásokra járok nem hívőkkel. Viszonyulnom kell hozzájuk, ahogyan most önhöz is, értenem kell, mi foglalkoztatja őket.
– Néha még bűnözöm egyszeregyszer – mentegeti magát, amiért időnként útba ejt egy mozit. Ennyi bizonyosan megmaradt az ásványrárói gyerekkorból és korábbi szakmájából. Hiába, egy Bábelnek Brad Pitttel vagy a Becstelen brigantyknak ugyancsak vele és Christoph Waltzcal, valóban nehéz ellenállni...
Névjegy
BANYÁR MAGDOLNA 1964-ben született Ásványrárón. Közgazdász, szociológus, a budapesti Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola kijelölt rektora, docense. Tantárgyai: A vaisnava etikett elmélete és gyakorlata, Varnásrama-dharma: a hinduizmus társadalomfilozófiája, Gaudíja vaisnava szentírások, Hagyományos indiai jogfilozófia és joggyakorlat, Vaisnava szertartástan. PhD-fokozatát az ELTE-n szerezte a krisnások által követett vallási irányzat, a gaudíja vaisnavizmus társadalomtörténetéből.
