Urbánus csettintés
Ott ma a MüSzi van, vagyis a művelődési szint. – Újragondolt, modernizált kultúrház. Ahol egyrészt csendes és elmélyült alkotómunka folyik, másfelől viszont a közönséggel való találkozásra is lehetőség nyílik – mondja Dudás Dóri, a MüSzi sajtósa, maga is stábtag, úgyhogy elindulunk körbenézni a 2800 négyzetméteres helyen, ahol nemrég még konkrétan semmi sem volt, most pedig már elkezdték belakni a kész helyiségeket a leendő lakók. Képzőművészek, dizájnerek, építészek, közösségi médiával foglalkozók, recycling művészek, informatikusok lesznek itt. Huszonöt művész és műhely dolgozhat a művelődési szinten – ebből huszonnégy már meg is van, egy hely még kiadó. A lakókat egy tavaly decemberben kiírt pályázat keretében kilencfős szakmai zsűri és a MüSzi stábja választotta ki. Az alkotások színvonala mellett fontos szempont volt, hogy a pályázók piacképes projektekkel jöjjenek, megbízható bérlők legyenek. De ennél talán még fontosabb: mindannyian igazán nyitottak a közös, közösségi és környezettudatos munkára.
A MüSzi „csak” egy helyiséget ad, minden más a beköltözők dolga. A hatalmas teret a volt műszaki osztály álmennyezetének darabjaival választják el egymástól: ezekből a deszkákból, illetve gipszkartonból készülnek a falak. Semmi sem vész el. A MüSzi építésvezetője, Pongor Soma azt mondja, már az elején világossá vált, hogy nem a megszokott térelválasztó anyagokat szeretnék használni, amikor pedig megkapták az engedélyt az álmennyezet bontásához, kihúzogatták a szögeket, csavarokat, és január végén elindult a stábtagok és az alkotók közös, egyébként önkéntes munkája. A közösségi tereket biztosan együtt alakítják ki, de egymásnak is segítenek.
Tillmann Lili, a MüSzi ügyvezetője és programkoordinátora co-working irodákban gondolkodik, amelyekben számos különböző területről érkező ember tud együtt, illetve egymás mellett dolgozni. – A fenntartható környezeti modellünk része az is, hogy a nyomtatókat, szkennereket és egyéb, a munkához szükséges technikai eszközöket közösen használjuk – mondja. A műhelyek mellett lesznek tárgyaló- és workshoptermek, raktárak, egy mozi, prezentációs helyiség, szálláshely a külföldi művészek számára, közös stúdió, harminc munkaállomásos közösségi iroda. És egy belső kert, amelyben már van pár növény.
A hely tulajdonosától a MüSzi Kft. bérli a szintet, a srácok azt mondják, nagyon kedvező feltételekkel, mert a tulaj szerencsére erősen rokonszenvezik az elképzeléseikkel: létrehozni egy fenntartható, működtethető, népszerű, de nem gagyi helyet. Ami egyszerre alkotó- és nyilvános kultúrház, filmvetítésekkel, workshopokkal. És van egy kis büfé is, amely állítólag a piac alatti árakkal dolgozik majd.
Mikor az esetleges mintákról kérdezem, Dudás Dóri azt mondja: a legfontosabb céljuk az volt, hogy újragondolják azt az urbánus kultúrát, amely Budapesten van. Ilyen értelemben nem érdemes összehasonlítani, mondjuk, a berlini vagy New York-i alkotóházakkal, hiszen a MüSzi kifejezetten arra szeretne reflektálni, ami ebben a városban történik. A város (egyik) szívét pedig nemcsak a művészek, az itt dolgozók, de a közönség is közel érezheti magához. A képlet egyébként logikus: a remélhetőleg nyereséges üzleti funkciók bevételeiből el és fenn tudják tartani a valószínűleg nem mindig pluszos kulturális rendezvényeket.
– Mindannyian civil szervezetek tájáról jövünk, elég sok mindent láttunk már. Az iszonyatos forráshiányt például, amivel a kultúra, a civil szféra küszködik – mondja Dudás Dóri, aki társaival együtt hisz abban, hogy egy egyszeri, viszonylag nagy beruházás után lábra áll a hely és kitermeli a saját költségeit. A KreatívSzelektor. hu-n bárki támogathatja a MüSzit, amit ők nemcsak megköszönnek szépen, de ellenszolgáltatást is nyújtanak, ami lehet akár egy újrafelhasznált anyagokból készülő fűszernövénytartó, támogatói kártya vagy éppen egy műalkotás.
Bohus Péter Pál egykori bútorgyűjteményét az örökösök ajánlották fel, ezeket némi restauráció után elárverezik, a befolyó összeg ugyancsak a MüSzi-közösségé. Költségvetési támogatásra, központi pályázatokra nem apellálnak.
– Nem szeretnénk függni az államtól, ezért is igyekszünk máshogy, a piaci funkciók beemelésével kihozni a működés költségeit – így Tillmann Lili. Persze, ha az itt dolgozók pályáznának, igyekeznek majd segíteni őket.
Múlt szombaton dizájnvásár volt, amit később rendszeresítenének is, ezen kívül alkotóműhelyi nyílt napokat terveznek a közeljövőben, május 1-jén pedig a Rapid Art Szalon keretében ötperces, azaz rapid randikra ülhet le egymással befogadó és művész, esetleg művész és művész és a többi. A hely teljes pompájában és minden funkciójával szeptemberben kezdi meg a működést. A megnyitóra a müszisek legszívesebben az egykori reklámot halhatatlanná tevő kopasz férfit is meghívnák. Csettintsen egyet náluk is.
