A Magyar Bálint minisztersége idején indult MUP keretében meghirdették ugyanis az Art Universitas Programot (AUP) is. Ez azt jelentette, hogy a magántőke bevonásával (úgynevezett PPP-konstrukcióban) felújított vagy felépített egyetemi épületszárnyakban a beruházó cégek befektetéseik egy százalékát kötelesek voltak az új campusokban felállítandó kortárs művészeti alkotásokra költeni. A modell Nyugat-Európában évtizedek óta működik, jól. Megpróbáltuk kideríteni, hogy nálunk miért nem működik, sehogy. Az ügy tipikusan magyar sajátosságai, hogy felelős eddig nem akadt, a tényeket viszont minden érintett más színben látja.

Trombitás Tamás Munkácsy-díjas szobrász- és festőművész 21 millióból készíthette el „Y” című szobrát, amelyet 22 pályázat közül választott ki a Kortárs Művészeti Zsűri. Ebbe a testületbe öt művészettörténészt és egy építészt kért fel hét éve az Oktatási Minisztérium azzal, hogy az elkészült munkák jóváhagyásánál szavazati jogot adott az érintett oktatási intézménynek és véleményezési jogot a beruházó képviselőjének is. 2011. május 7-én Trombitás Tamás Art Universitas pályázatát a szakmai zsűri – Fitz Péter művészettörténész elnökletével – elfogadta.

A szobrászt a pályáztatást bonyolító Építészfórum értesítette, hogy kezdhet dolgozni. Ő meg is bízta alvállalkozóját a speciális acél nyersanyag beszerzésével, megmunkálásával, tárolásával, építészt és statikust vont be, valamint egy amerikai céget az „Y”-hoz szükséges LED-világítás leszállításával. 2011 februárjában azonban az új kormány a PPP-beruházások felülvizsgálatába fogott, a munkálatokat pedig felfüggesztette. Arról mindenki megfeledkezett, hogy az egyévesre nyúlt revízió alatt keletkezett költségeket valakinek fedeznie kellene. (Trombitás esetében például az alvállalkozó késedelmes kifizetése miatti kamatokat, a raktározási költségeket és a megrendelt LED-világítás háromszori visszaküldését.)

De minden jó, ha a vége jó, mondhatta magának Trombitás Tamás, miután véget ért a PPP-felülvizsgálat. Azt hitte, nekirugaszkodhat, hogy a Q épület főbejárata elé 1,4 millió forintból elkészített alapra felállítsa végre a művét. Csakhogy addigra az újdonsült kultusztárca, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nyomására (forráshiányra hivatkoztak) a Kortárs Művészeti Zsűri kénytelen volt feloszlatni magát. Így egyszeriben nem lehetett tudni, hogy a művet ki fogja művészetszakmailag jóváhagyni. Ráadásul levélben a BME műszakiigazgató-helyettese, Péhl Gábor a „szobor kivitelezésének szüneteltetését” kérte a Q épületet kivitelező projektcégtől, a H2Q Kft.-től. Trombitás közben kiszámolta, hogy bár a munkája készen volt, végleges kihelyezésekor a H2Q Kft.-nek a pályázaton elnyert pénzéből még legalább négymillió forintot kell kifizetnie neki. Közben az is kiderült számára, hogy a BME-n nem szeretik az ő munkáját. Sőt, ha rajtuk múlna, azt nemhogy a főbejáratnál, de sehol sem állítanák fel. Arra senki sem tudott neki választ adni, hogy ebben a kérdésben a zsűri megszűnését követően ki jogosult dönteni.

– Nem tudok jó választ adni – mondja a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium PPP-felügyeletért felelős államtitkára, Hegmanné Nemes Sára arra a kérdésre, hogy ki a felelős a Q épület függőben lévő művészeti projektjeinek átvételéért. – A műalkotások megrendelője ugyanis jogilag a beruházó, ám a BME-nek is joga van hozzá, hogy azt mondja: nem kértem ezeket a műveket. Az államtitkár szerint az Art Universitas Program lezárását az is nehezíti, hogy a kormány 2010-ben megszüntette a beruházó cégek társaságiadó-kedvezményét, amely alapján a megrendelt műalkotások költségeit adójukból levonhatták. – Veszprémben most épp emiatt pereskedik az egyetem a beruházóval, egymásra akarják hárítani a költségeket. A BME Q épületének beruházója viszont felszámolás alá került, nem tudom, tőlük mennyiben számíthatnak a pályázók az elmaradt apanázsukra. Esetleg a művészek az AUP-ban el nem fogadott munkáikat megpróbálhatnák felajánlani a Ludwig Múzeumnak.

A PPP-beruházó H2Q Kft. kisebbségi tulajdonosa, a Hérosz Építőipari Zrt. jelenleg valóban felszámolás alatt áll, de ez nem akadályozza a Q épületbe szánt képzőművészeti munkák kifizetését – magyarázza a H2Q ügyvezető igazgatója, Eszenyi Gábor. – Amennyiben az egyetem átveszi ezeket az alkotásokat – teszi hozzá. Szerinte ugyanis a „rábólintás” joga a beruházás szempontjából a megrendelőé, vagyis az egyetemé, a művészeti szempontok szerinti jóváhagyásról nem tud nyilatkozni. Ahogy arról sem, hogy ki fizesse mostantól húsz évig a több tízmilliós fenntartási költségeit Turcsány Villő szobrász és Finta Sándor építész közös, Víz-szálak című szobrának, amely a Q épület aulájában áll. A H2Q projektcég ugyanis a közbeszerzésen elnyert szerződésében kizárólag arra vállalt kötelezettséget, hogy beruházásai összköltségének egy százalékából a zsűri által kiválasztott műveket megvásárolja, és elhelyezi az épületben vagy előtte – ezt meg is teszi. A kiírásban és a szerződésben szó sem volt a művek üzemeltetési költségeiről.

– Nem igaz, hogy az üzemeltetés kérdése tisztázatlan volt: már a pályázóknak is fel kellett tüntetniük beadványaikban a munkáik működtetéséhez szükséges kiadásokat – emlékszik az egykori Kortárs Művészeti Zsűriben elnöklő művészettörténész, Fitz Péter. (A Turcsány–Finta alkotópáros havi 160 ezer forintot írt erre elő pályázatában.) – Másrészt egy szökőkút működtetése semmiben nem különbözik a világítás vagy a mosdók üzemeltetésétől. A legnagyobb kutyakomédia azonban az, amit a kormány 2011 elején a PPP-k felülvizsgálata címszóval indított. Lopásokat kerestek, persze az AUP pályázatainál nem találtak semmit, de ezt utólag nem tartották fontosnak bejelenteni. Lehetetlen, hogy művészetileg műveletlen politikusok szobrokat helyeztessenek át – nyomukban a hozzá nem értő hivatalnokokkal. Annál is inkább, mert a szerzői jog a műalkotás helyszínét ugyanúgy védi 70 éven át, mint magát a művet. Trombitás műve az épület bejárata elé készült. Sajnos a Műegyetemen utálják a kortárs művészetet. Az egyelőre át nem adott munkák közül Turcsány Villőével kapcsolatban többek között az volt a kifogásuk, hogy csobog. De kérem: ez egy szökőkút. Több megoldás is volna arra, hogy szakmai szempontok szerint ítéltessen meg ez és a másik két hátramaradt mű. Összehívhatna egy hivatalos zsűrit a Budapest Galéria, de létrehozhatna egyet a beruházó és ideiglenesen összeállhatna az eredeti grémium is – mondja Fitz.

– Öt műalkotást kapott az egyetemünk, egyik sem olyan, amilyet mi akartunk – magyarázza a BME műszaki főigazgató-helyettese, Péhl Gábor. – Mi most 20 évig bérleti-szolgáltatási díjat fizetünk a beruházónak, utána viszont az épület az összes tartozékával, tehát a műalkotásokkal együtt ránk száll. Ehhez képest az aulánkban felállított vizes műalkotásnál már eddig is több technikai problémát kellett megoldanunk, a fröcskölést, a vízkövesedést, ráadásul ez a mű jóformán tönkrevágta az egyetlen nagyobb közösségi terünket. Azzal pedig senki sem számolt, hogy a húszmillió forintos installáció fenntartása az elkövetkező húsz évben még egyszer ennyibe fog kerülni. A beruházó szerint ez a költség nem őt terheli, szerintünk meg nem minket. Ezenkívül elhibázott koncepciónak tartjuk az Art Universitas pályázat kiírójának részéről, hogy Imre Mariann üvegbetonból készült portásfülkerészletét, a vizes szobrot és Trombitás Tamás külső acélszerkezetét külön-külön alkotásként értékelték, így figyelmen kívül hagyták együttes hatásukat, illeszkedésüket az épület bejáratához (amely szintén önálló műalkotás) és a LED-es díszkivilágításhoz.

– Épp csak egy bohócorrot nem kaptunk még a kapura – teszi hozzá a BME általános rektorhelyettese, Andor György. – Trombitás Tamás művével is problémánk van, bár ez egyelőre korrigálhatónak tűnik. Mi fatálisan mást szerettünk volna a főbejárathoz, mint ezt a nagyméretű, rozsdás bevonatú, hol kockának, hol ipszilonnak nevezett acélszobrot, amely a homlokzat nagy részét kitakarná. Szerintünk a művésznek vagy a zsűrinek időben egyeztetnie kellett volna az egyetemmel és az épület tervezőivel is. (Trombitás Tamás „Y” című szobra helyszínét a Q épület vezető építészével, Lázár Antallal, az egyetem képviselőivel és 130 művésszel együtt járta be a pályázat bemutatásakor – A szerk.) – A legnagyobb baj ezekkel a PPP-beruházáshoz kapcsolódó művészeti alkotásokkal az, hogy a végső megrendelő, vagyis a BME csak formálisan képviseltethette magát, de az érdemi döntéshozatalban nem vehetett részt. (A lapunkhoz eljutott, 2011. május 7-én kelt jegyzőkönyv szerint az ülésen, amelyen a Kortárs Művészeti Zsűri 22 pályamű közül nyertesnek választotta Trombitás Tamás „Y” szobrát, a BME részéről szavazott Zalakovács József, az egyetemet képviselte még Dékány Donát, jelen volt Péhl Gábor, valamint Lázár Antal, aki korábban a helyszínek megválasztásában is közreműködött.)

A BME vezetői úgy vélik, hogy a Kortárs Művészeti Zsűri megszűnésével ők „örökölték meg” a projektgazdaságot. Ahogy a rektorhelyettes mondja, mivel a művek már elkészültek, túl sokat nem tehetnek, mégis úgy érzik, némi beleszólásuk azért van a dologba. Sőt, ha „esztétikai problémát érzékelnek, kötelességük is a kérdéssel foglalkozni.” Azt mondják, kompromisszumra szeretnének jutni Trombitás Tamással.

A szobrász szerint azonban javaslatukat inkább zsarolásnak lehet nevezni, hiszen ő csak akkor állíthatja fel a szobrát, ha elfogadja a BME által javasolt új helyszínek egyikét. (Ahol egyébként az egyetem saját költségén készíttetne új alapot. A főbejáratnál 1,4 millióból készült eredeti alap pedig földszórást kapna, mert feltöretni túl drága volna.) Andoréknál új helyszínként szóba jöhet a Q épület Dunára néző belső parkja, valamint az A és B szárny közötti füves terület. Eszükbe jutott-e, hogy művész szakemberhez forduljanak ebben az ügyben, kérdeztük Andor Györgyöt. – Ez is eszünkbe jutott – válaszolja a vezető, és hozzáteszi: „egyetemük építészkarának építőművészei” sem érzik magukat a kérdésben teljesen inkompetensnek.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára, Skultéty László „eltekintett” a tőle kért telefoninterjútól. Írásban kommentálta annak a levélnek az állásfoglalásait, amelyet ő küldött 2012. január 20-án a H2Q Kft.-nek, és amelyben azt kéri a beruházótól, hogy az Art Universitas-ügyet „rendezzék az egyetemmel, lehetőleg a műalkotások teljes körű befejezésével.” Ezenkívül kinyilvánítja azt is, hogy a Nefmi a „műalkotások szolgáltatásba állítását támogatja, amennyiben a megszűnt képzőművészeti zsűri helyett az egyetem számára is elfogadható módon igazolják a képzőművészeti alkotások teljes körű elkészültét.” Ki igazolja, kinek és hogyan – erre nem tér ki a dokumentum. Arra sem, hogy mit jelenthet az egyetem szempontjából egy képzőművészeti alkotás teljes körű elkészülte; kompetens-e ennek megítélésében Péhl Gábor vagy Andor György.

– Ha ők nem, akkor ki? – kérdeztük a Nefmi képviselőjét. Írásban többek között ezt a magyarázatot kaptuk: „A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma törekszik arra, hogy az Universitas Program keretében létrehozott képzőművészeti alkotások jelenleg esetlegesen lezáratlan ügyei mielőbb és megnyugtató módon rendeződjenek.” Mi is belátjuk, hogy a jó szándék elengedhetetlenül fontos az ehhez foghatóan bonyolult ügyekben, ezzel együtt kénytelenek voltunk újra feltenni a kérdést: „Kinek a kompetenciája megítélni, hogy az elkészült munkák (pl. Trombitás Tamás BME Q épület elé tervezett szobra) a nyertes pályázatban szereplő paraméterek szerint készültek-e el? Továbbá: van-e a BME-nek jogosultsága, hogy az egyik művet új helyszínre (a főbejárat elől a belső kertbe) kérje át?”

Kérdezősködésünk végére a Nefmi alábbi válaszával tett pontot: „Amennyiben az általunk adott válasz az Ön számára nem kielégítő, úgy – tekintettel arra, hogy a kérdések pontos megválaszolására az egymással közvetlen szerződéses jogviszonyban álló felek, azaz a beruházó és az intézmény a leginkább kompetensek, és egyben jogosultak is –, kérem, hogy a továbbiakban a fenti érintetteket szíveskedjék felkeresni kérdéseivel.”

A program

Az Art Universitas Programban 2010. december 31-ig összesen 47 műalkotás készült el 20 felsőoktatási intézményben, 3 készülőben van, 4 műalkotás pályáztatását a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felfüggesztette. A pályázatokon 738 alkotás vett részt, és 78 művész alkotása nyert (csoportok, alkotópárosok is pályázhattak). A kiválasztott és a beruházó által megvásárolt művek eddigi összköltsége 567 088 632 forint. (Forrás: facebook/artuniv)

Hűlt hely: Trombitás Tamás Y című szobrát 22 pályázat közül választotta ki a zsűri