Nol-Presszó: Emlékszel a szakdolgozatodra?

Takács Kati: Nekünk nem kellett írni.

Nol-Presszó: Az hogy lehet?

Takács Kati:  Úristen, visszaveszik a diplomámat! Várjál, ez nagy keresztkérdés. Lehet, hogy írtam, csak nem emlékszem arra, hogy mit. Talán Gálffi Lacit kéne megkérdeznem, hogy is volt ez. De nem kisdoktori volt, az biztos.

Nol-Presszó: Vágytál doktori címre? Van művészi doktori képzés a színművészetin!

Takács Kati:  Gondolkodtam rajta öt-hat éve, mikor az NKA kuratóriumi tagja voltam,mert elméleti szinten is elkezdett érdekelni a szakmám. Az tartott vissza, hogy nem tudnék nekimenni most két nyelvvizsgának. Ráadásul ha olyan szerepem van, ami fontos és izgat, nem tudokmásra is figyelni. Én egy-ügyű nő vagyok. Sokáig ellenálltam, végül Gosztonyi János rávett, hogy az Új Színház stúdiósaival dolgozzam. Nagyon élveztem. Rájöttem, ha fiatalokkal szeretnék foglalkozni, akkor ezt megtehetném óraadóként is az egyetemen, DLA nélkül –persze ha hívnak. Nem vágyom arra, hogy kötelességszerűen, állandóan bejárjak, azt nem is tudnám csinálni. Ha mégis elvégezném a doktorit, akkor Székely Gábor négyéves új színházi vezetéséről írnék dolgozatot. Fontos színháztörténeti időszak volt, négy év után mégis „kinyírták” őt. Erről mindenképpen beszélni kell.

Nol-Presszó: Kerested a lehetőséget, hogy elszerződhess az Új Színházból, vagy egyszerűen elfogadtad Rátóti Zoltán meghívását a kaposvári Csiky Gergely Színházba?

Takács Kati:  Nagyon sok embert felhívtam, és ez egyáltalán nem frusztrált. Azért talán látszott, hogymit csináltam abban a pár évben, amennyit eltöltöttem eddig a szakmában. De rá kellett jönnöm, ez néha teljesen lényegtelen. Már minden színházban van egy-két korombeli színésznő, az igazgató kezét pedigmegköti, hogy hány embert szerződtethet. Volt egy-két hely, ahova szívesenmentem volna, és olyan is, ahova vágytam, de fel sem hívtam a direktort,mert pontosan tudta, hogy társulatot keresek. Február végén keresettmeg Rátóti Zoli, addigra nagyjából végigkérdeztem azokat a lehetőségeket, ahol azt gondoltam, elférek. Úgy terveztem, március elején még hívok néhány olyan vidéki színházat, ahova jó szívvel szerződnék. A lakáshitelem miatt nem lehettem volna szabadúszó. Egyébként azon is elkezdtem gondolkodni, ha nem kapok sehol fix fizetést, mit csinálnék. Nem lenne könnyű.

Nol-Presszó: Mi az, ami még érdekelne?

Takács Kati:  Az is egy lehetőség, hogy az ember elmegy könyvesbolti eladónak. Gyerekekkel szintén lehet foglalkozni. Természetesen a színészszakmai tudásom mellé mindenhova kéne még valami végzettség. És persze nem kapkodnak a lassan nagymama korú emberekért, hanem inkább elküldik őket. Sajnálom, hogy nincs a szakmámban nagyobb összefogás. Mindenki mindent saját magának akar elintézni, a kiskapukat kutatja. Valószínűleg az összefogásért egy egészen új generációnak kell születnie.

Nol-Presszó:  Előfordulhat olyan, hogy politikai nézeteid miatt nem szerződtetnek?

Takács Kati:  Ezen én nem gondolkodtam. A politika teszi ránk a kezét és a címkéiket. Nincs jobb- és baloldali végszó. Nem aszerint állok a színpadon, hogy jobbról vagy balról nézem a világot. A művészet nem politikai hovatartozástól függ. Próbálom kikerülni, de nem mindig lehet.

Nol-Presszó:  Elvárják az állásfoglalásod?

Takács Kati:  Annyiféle szennyet hoz fel az életemben ez a Dörnerféle új színházi változás. Mikor nem eléggé haragosan tiltakoztam a kinevezése miatt, kemény jelzőket kaptam. Mikor kiderült, hogy eljövök az Új Színházból, azt vágták hozzám, na jó, de hova mész. Nem lehet mások szerint igazodni, a saját értékrended a mérvadó. Rátóti Zoli jobboldali, konzervatív meggyőződésű ember, de ez mind nem számít, ha szakmailag nyitott, és létre tud hozni egy politikától független színházat. Kiváló színész, és remélem, azt mondhatom majd róla: kiváló igazgató is.