Minden sorozat halálra van ítélve
Magazin: Jöttem a körúton ide az Írók Boltjába, és hirdetőoszlopokon „Le a gra tivel!” plakátokkal találkoztam.
Fehér Béla: Ha nem jövök be kocsival, ahogy most sem – Fóton lakom, kiköltöztem –, a Nyugatiba érkezem, végig szeméttelepen keresztül jön a vonat. A graffiti az a legkevesebb. Hegyben áll a szemét a vonat mentén kétoldalt. Tudom, hogy ez teljes közhely, de engem mindig megdöbbent. Csak zárójelben mondom, hogy három napja jöttem meg Ausztriából, ez így még brutálisabb! Még nem jöttek rá, hogyan kell szemetelni. Ki is találtam, hogy kellene egy filmet csinálni arról, hogy egy magyar család letelepszik Murauban, és akkor megfertőzik őket, elmagyarosodik a hely egy év alatt. Na mindegy, zárójel bezárva.
Kormos Anett: Én sem vagyok oda konkrétan a graffitiért, de kicsit azért megengedőbb vagyok. Mert vannak olyanok, akik eztmajdnemművészi színvonalon űzik. De jobban örülnék, ha nem szabadon használnák föl a város falait, hanem ha volna erre kijelölt hely. Azért rá tudnék csapni annak a kezére, aki összefirkál mindent.
Fehér Béla: Na jó, én egy begyepesedett ember vagyok: ott van például az újpesti állomás, frissen volt festve, az embernek vérzik a szíve, hogy azt összefirkálják. Ha az emberiség eddig megvolt graffiti nélkül...
Kormos Anett: A barlangrajzokat hogy leszóltad egy mondattal.
Fehér Béla: Jó, jó, a barlangban semmi kifogásom ellene.
Kormos Anett: Sőt, ha jól értem, be is terelnéd őket a barlangba.
Fehér Béla: Nem, nem. Akkor ezt most megkaptam.
Magazin: Örültem, hogy a színpadra álló komikus mellé olyan író került, akinek új műve, a Kossuthkifli alapvetően humoros könyv. Még Kossuthon is ironizál.
Fehér Béla: Nem, nem. Nagyon sokat utánaolvastam, és találtam problematikus megnyilvánulásokat, de azért tisztelője vagyok Kossuthnak. A könyv nem róla szól, nem történelmi regény. Négy évig írtam, úgy érzem, erre készültem az eddigi 11 könyvemmel. Ez egy magyarsággroteszk. 1849-ben játszódik, nyolc nap története, és arról beszél, hogy milyen a magyar. Bár többen szóvá tették, hogy olyan háttértudás kellene hozzá, ami általában nincsen meg. Ezt nem hiszem. Veszedelmesen kopik a magyar nyelv, de azért ’48-ra még „emlékezünk”.
Magazin: Tanultuk az iskolában.
Fehér Béla: A közhelyeket mindenki tudja, de azt nem, hogy a nemzetiségek összlétszámához képest a magyarok kisebbségben voltak. A könyv arról is szól, hogy például a paraszti tömegekmit gondoltak erről az egész rebellióról. Kevés a jó forrás, de ott van Pálffy János emlékirata, egy igazi pletykagyűjtemény, csak 2008-ban jelent meg cenzúrázatlan kiadása. Abbólmég azt is meg lehet tudni, ki volt iszákos, jellemgyenge vagy éppen nőcsábász. Szóval ’48 közembereiről akartam könyvet írni. De így Anett nem fog szóhoz jutni.
Magazin: Amikor a Heti Hetesben szerepelt, akkor is inkább csak hallgatott…
Kormos Anett: Vagyis azért hívottmeg, hogy hallgassak most is? Különben azt tudni lehetett, hogy nem vagyok otthon a politikában, és ha arról lesz szó, akkor csak ritkán fogok megszólalni. Vannak ott bulváros hírek is, ahhoz akartam hozzászólni.
Magazin: Kudarc volt?
Kormos Anett: Nem, mert pénzért vállaltam, és azt megkaptam. Szívesen üldögélek ott kilencven percig, ha megfizetik.
Magazin: Van humor politikai nélkül? Az ősforrás Hofi Géza keményen politizált.
Kormos Anett: Azért olyan fiatal nem vagyok, hogy őt ne hallottam volna. De én annyira nem értek a politikához, hogy semmiképpen sem nyúlnék hozzá. Azzal foglalkozom, amihez, azt hiszem, van valami érzékem. Szívesen beszélek emberekről, karakterekről, történésekről.
Fehér Béla: Van pesti humor, ami nem politikai. Ott van Rejtő Jenő, humor a javából. Nem tartom istentől elrugaszkodott dolognak, ha valaki nem politizál. A mai, eldurvult viszonyok között kívül állni vagy csak humorral kezelni nagyon nehéz. A humor mindig igazságot tesz. Vagy igazságot kellene hogy tegyen. De itt, ha valaki elsüt egy poént a baloldalra, rögtön rámondják, hogy jobboldali, és ez fordítva is így van.
Kormos Anett: Igen, ez az egyik. A másik meg: Hofinál egyértelmű volt, hova kell állni. Nem voltmásik oldal.Most nem nagyon tudod, hogy melyik oldalra álljál.
Magazin: S mindkét oldal felé odavágni?
Kormos Anett: Oda tudsz vágni, igen, de ma nehéz úgy, hogy ne találj el annyi embert, hogy már ne működjék humorként. Annyira keserű a szájíze mindenkinek. Szerintem lehetne humorizálni cigányokkal, zsidókkal, melegekkel is, ha ebből nem válna gyűlölködés. De nálunk annyira vékony a jég, hogy azonnal beszakad alattad.
Magazin:És a nők? A szőke nős viccek?
Kormos Anett: Á, ezt nem érzem annyira érzékenynek. A szőke nőt, általában a nőt a végtelenségig lehet alázni, mindenkinek jólesik.
Magazin: Igen? Kormos Anett maga is szokott nő mivoltán viccelődni.
Kormos Anett: Magam is szoktam. Nekem is jólesik.
Magazin: Nem mindig látni. A trükkje: fapofával mondani a legnagyobb baromságot is. De mi van, ha nem veszik a lapot?
Kormos Anett: Tőlem nagyjából megszokták, hogy nem röhögök előre, ritka, hogy mondok egy jó poént, és senki sem nevet. De kétségtelen, van konkrétan egy poén, amelyik mindig csak, de kizárólag csak akkor esik le, ha én utána egy félmosolyt, nem többet, nem nevetést, csak egy félmosolyt küldök.
Magazin: Mindig ugyanaz a poén megy?
Kormos Anett: Természetesen minden este csakis új poénokat mondunk. Természetesen mindenkinek minden estére van egy új kilencven perce, és természetesen ezekkel szántjuk keresztül-kasul az országot.
MAGAZIN: Vagyis nincs is improvizáció?
Kormos Anett: Én sokat improvizálok. Függ attól is, rugalmas-e a közönség. De szerintem az komoly illúzió, hogy mi végig improvizálunk. Pontosan ki van dekázva, hogy melyik poén miből van összerakva.
Fehér Béla: Nagyon felhígult mára a műfaj. A kezdettől fogva figyelemmel kísérem, nagy szeretettel egyébként. De odakerültek olyan figurák, akik szerintem vállalhatatlanok a közönségnek, meg nektek is.
Kormos Anett: Nagyon megváltozott a nézői hozzáállás is. Eleinte tárt karokkal fogadtak minket, annyira hiány volt a humornak erre az őszinte változatára. Ki voltak éhezve rá az emberek. De már a csapból is mi folyunk,megváltozott a helyzet. Valóban jöttek, akik lejáratják az egészet.
Fehér Béla: Azt hallottam, a közönség egyre inkább csak az alpári poénokra vevő.
Kormos Anett: De ez ami hibánk is.Már nem megy,mint régen Fábrynál, hogy sztorizgat negyven percet, és van két ütős poén, ez már nem él meg. A közönség elvárja a percenkénti négy poént. El is határoztam, hogy visszahúzódom.
Magazin: De akkor nem lesz egy nő sem. Vagy vanmégmásik is a Showder Klubban?
Kormos Anett: Nincs. De láthatóan ez nem zavarja a népet. Én mégmindig furcsa állatként vagyok számon tartva.
Fehér Béla: Ami nem normális. Egy könyvnél sem azt nézi az ember, férfi írta-e, vagy nő, hanem, hogy jó vagy nem jó.
Magazin: De most az irodalomban sokkal erősebb a női mezőny. Az év legjobb novelláiból válogató Körkép című antológiában tavaly volt először több női szerző, mint férfi.
Kormos Anett: Kicsit furcsán érzem most magam. Megszámolta? Ez is egy perverz dolog, hogy végiglapozza a kötetet, és megszámolja a nőket!
Magazin: Hm, beszéljünk inkább az evésről. Fehér Béla könyveiben fő motívum az evés.
Fehér Béla: Nem mondanám, hogy fő motívum. Egy könyvem címe: Lecsó, azóta mindenki ételekről kérdez, már bánom is a címadást: a kötet írásainak semmi közük a gasztronómiához.
Magazin: De itt van az Ede a levesben, a Cserna-Szabó Andrással közös könyv.
Fehér Béla: Az egy alapvetés, vállaltan és bevallottan gasztroesszé-gyűjtemény. Anynyi hozadéka van, hogy a mostani regényemben ha esznek, akkor olyan ételeket prezentálok, amelyek valóban léteztek.
Magazin: Az derült ki, mintha „nemzeti ételeink” nem is magyarok volnának eredetileg.
Fehér Béla: Nem is azok. Például a lecsó nem lehet ősi magyar étel, mert, ugye, nem lehet készíteni étkezési paprika nélkül, az pedig a XIX. század végén terjedt el nálunk a bolgárkertészek jóvoltából. Lesz az Edének folytatása is, talán ’13 karácsonyára.
Magazin: De mi ez az Ede?
Fehér Béla: Ujházi Ede, a színész.
Magazin: Aki kitalálta az Ujházityúkhúslevest.
Fehér Béla: Kakas. Ezt mindenki rosszul tudja. Eredetileg Ujházi-leves volt a neve, és kakasból készítették. Méghozzá négy-öt éves kakasból.
Magazin: És Anett tud főzni?
Kormos Anett: Nagyon ritkán főzök, és nagyon rosszul.
Magazin: Ezzel szokott poénkodni, meg azzal, hogy rosszul neveli a gyerekeit.
Kormos Anett: Nagyon jól nevelem a gyerekeket, de szoktam rajta poénkodni, és nagyon roszszul főzök. Ez viszont igaz.
Magazin: Mi az, jól nevelni ? Mondják már a poénokat?
KORMOS ANETT: Igen,mondják, különösen a kicsi, a négyéves. A nagy meg öt.
Magazin: Segítenek a filmírásban is. Hogymegy különben a Mindenből egy van?
Az egy alapvetés, vállaltan és bevallottan gasztroesszé-gyűjtemény. Anynyi hozadéka van, hogy a mostani regényemben ha esznek,
Kormos Anett: Búss Gábor Olivérrel és Kapitány Iván producerrel előállítjuk a dramaturgiai ötleteket, kitaláljuk az instrukciókat, amelyeket menet közben kell végrehajtani, majd kezdődik az improvizáció. Közönség előtt veszik föl, kiderül, melyik poén működik igazán.
Magazin: Hogyan került bele?
Kormos Anett: A producer kért föl. Furcsa a világ. Bekerültem a klubba, és egy hónap múlva a magazinok, amelyekhez azelőtt hiába kopogtam be munkáért, most keresni kezdtek, hogy akkor kellene írni valamit, saját stílusban. Olyat, ami elől nyolc évig elzárkóztak.
Magazin: Rudolf Péterékmagukra alakítják a műsort...
KORMOS ANETT: Más karakterekkel indultunk, de amint elkezdődött az improvizálás, elvitték a saját karakterük irányába. És akkormi követtük ezt az irányt, átszabtuk a karaktereket.
Magazin: Nem lesz unalmas?
Kormos Anett: : Minden sorozat halálra van ítélve. Azt már akkor tudod, amikor az első részt megírod, hogymeg fog halni. És ez nem is baj.
Magazin:Egyszer a producer azt mondja, elég, vége van?
Kormos Anett: Szerintem inkább a csatorna. Ha nem jó a nézettség, majd szól. De egyelőre, úgy tudom, sokan nézik.
Fehér Béla: Szerintem jó. Mert sokféle ember nézi, és érti is. Ismerek Fóton egy nyugdíjas aszszonyt, hajnalban kel, délután már ágyból nézi a brazil sorozatokat. De ezt ő is szereti.
KORMOS ANETT
SZÜLETETT: 1981. november 22-én Lengyeltótiban. humorista, forgatókönyvíró. Kommunikáció–művelődésszervező szakon végzett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. Írt a Népszabadságban, az Életünk 2000-ben, aztán a a Kiskegyedben és a Gyöngyben. 2006-os Ingyen Színház című novelláskötete. 2010 óta a Showder Klub tagja. Feltűnt a Heti Hetesben, a Dumaszínház tagjaival készült interjúi Dumaszínház – Tankönyv és munkafüzet címmel jelentek meg. A Magyar Televízió Mindenből egy van és Szájhősök című műsorának társszerzője. Két kislány édesanyja.
KORMOS ANETT AJÁNLJA
FILM: SAM MENDES: A SZABADSÁG ÚTJAI
Mert aktuálisnak érzem, mindig aktuálisnak.
SZÍNHÁZ: NÉZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA
(Centrál Színház) Mert Tasnádi István írta, és mert Scherer Péter játszik benne, aki mindig úgy játszik, hogy játszik.
KÖNYV: FEHÉR BÉLA: KOSSUTHKIFLI
Mert itt ül velem szemben a szerző, és külön kérte, hogy ne őt ajánljam.
FEHÉR BÉLA
SZÜLETETT: 1949. június 1-jén Debrecenben. 1975-ben lett gyakornok a Magyar Nemzetnél. Sokáig szerkesztette a lap Hétvégi Magazinját. Szilvakék Paradicsom rovatcímmel minden szerdán tárcája jelenik meg a lapban. 1990-ben kezdődött írói pályája a Maecenasnál megjelent Zöldvendéglő című regénnyel. Azóta nyolc regényét (köztük Törökméz, Romfürdő, Filkó, Fültől fülig, Alszik a doki Betlehemben), egy hangjátékgyűjteményét (Kutyasétáltatás) és két novelláskötetét (Éjszakai személyvonat, Lecsó) adták ki. Tavaly jelentek meg Cserna-Szabó Andrással közös gasztroesszéi (Ede a levesben), az idén pedig Kossuthki i című haza as kalandregénye, mindkettő a Magvetőnél. Újságírói Prima-díjas, a Pulitzer-emlékdíj kitüntetettje.
FEHÉR BÉLA AJÁNLJA
KÖNYV:ESTERHÁZY PÉTER:ESTI
Szellem, nyelv, elegancia.
ZENE: LISZT FERENC RAPSZÓDIÁI
Felkavar, erőt ad.
FILM: JOHN LANDIS: THE BLUES BROTHERS
Célba kell érni, blues mindhalálig.