Elhoztam magának, mondja, és az asztalra tesz egy kis csomagot. Kérdezze meg, hogy mi van benne.

Jó, megkérdezem, mondom rezzenéstelen arccal. Mi van benne?

A férfi fölélénkül egy kicsit.

Biztosan maga is jár társaságba, néz rám kutató tekintettel. Persze magának nem kell társaságba járnia, vonja vissza hirtelen,mert ebbe a kávézóba házhoz jönnek a kapcsolatok, a történetek, a szőrös mindennapok. Maga hivatásos beszélgető ember, pszichoreceptor, magának, uram, talán még sok is a szavakból, nyilván résen van, hogy ne ragadjon bele az iszapos szófolyamokba, amelyek könnyen csapdába ejtik az embert...

Mi van a csomagban, szakítom félbe halkan a férfit.

Tudja, kezdi a történetet, volt egy barátom, aki megfigyelte, hogy azokban a társaságokban, ahol a házigazda szendviccsel kínálja a vendégeket, általában senki sem meri megenni az utolsót. Az bizony rendre ott marad a tálon, az udvariasság mindenkit visszatart attól, hogy elvegye.

Senki sem akar mohónak látszani és tapintatlannak feltűnni, bólogatok.

Pontosan, uram, pontosan, helyesel a szakállas. Hanem a barátom, aki ezt megfigyelte, nem volt éppen jómódú, ezért úgy gondolta, felad egy hirdetést, amelyben vállalkozik az utolsó szendvics elfogyasztására, és ezzel két legyet üt egy csapásra. Egyfelől: oldja a társasági zavart, másfelől meg jól is lakik.

Kitűnő gondolat, biztatom a férfit, aki egyre szaporábban mesél.

A hirdetésre napról napra többen jelentkeztek, mondja, néhány hónap múlva a barátom, nevezzük őt társasági utolsószendvics-megevőnek, már szoros időbeosztással élt. Baráti összejövetelről házibuliba rohant, állófogadásról érettségi találkozóra. Amikor megjelent egy-egy társaságban, szinte kiröppent a feszültség az ott lévő emberekből. Miután letette a kabátját, haladéktalanul odavezették az asztalon árválkodó, alaposan kifosztott tálhoz, amelyen immár csupán egyetlen szendvics pihent. Ez volna az, mondták neki ilyenkor, minden szem rászegeződött,

és csend lett a szobában. A barátom persze nem rontott neki a tálon heverő szendvicsnek, előbb kortyolt egy kevés bort, firtatta az évjáratot. Vállas, mondta néha, máskor meg azt: szirmos. Mulatságos eseteket citált korábbi házibulikból, összejövetelekről, na, most magának nem kell mondanom: ezekből szinte semmi sem volt igaz. A jelenlévők azonban áhítattal hallgatták, mert ennyi azért jár annak, aki szétpattintja azt a látszólag semmi kis kínt, ami mégiscsak képes fojtogatni a hangulatot.

Bizonyára hízni kezdett, vetem közbe.

Úgy van, bólint a férfi. Gömbölyödött, terebélyesedett, egyre nehezebben tudott eleget tenni a meghívásoknak. Eltelt egy-két év, és a társasági utolsószendvics-megevő barátom hatalmasra növekedett. Zsírtömege lehetetlenné tette, hogy eljárjon felfalni az utolsó szendvicseket, ám a már meglévő jó kapcsolatok miatt az állandó megrendelők elkezdték házhoz szállítani a jószerével mozgásképtelenné vált embernek az ételt. Kellett is, hiszen a társasági utolsószendvics-megevő addigra már állan dóan éhes volt, feneketlenné tágult gyomrának semmi sem volt elég. Egy nap azonban nem bírta tovább a szíve, a szervezete. A szörnyű méretű test megadta magát az évek során elfogyasztott utolsó szendvicseknek. Pedig az aznap odaszállított utolsó szendvicsek közül szinte mindegyiket megette. Kivéve az utolsót.

A férfi elhallgat, előbb az asztalon heverő csomagra néz, aztán rám, aztán megint a csomagra.

Mit gondol, kérdezi.

Különös történet, húzom az időt.

Vállalja, pislog rám kérdőn és reménykedve. Én ugyanis... mégiscsak a barátom volt, teszi hozzá.

Kicsit hallgatok. Persze, mondom végül megadóan, de ígérje meg: köztünk marad.

Köztünk, bicegteti a fejét felszabadultan. Hát persze hogy köztünk marad.

És akkorát sóhajt, hogy a fáradt, őszi legyek megbillennek a léghuzatban.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

Újságíró, publicista, a Népszabadság Magazin társszerkesztője.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

04. 27.

FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, film és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

05. 04.

KARAFIÁTH ORSOLYA Kultúrdémon: költő, per former, publicista és minden más, három verseskötete és két lemeze jelent meg.

05. 11.

PARTI NAGY LAJOS Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Az étkezés ártalmasságáról, Magvető, 2011.