A pénzcsapok elzárása persze hamar ment, és máig érződő sokkot okozott. Elég hosszú időbe telt viszont, amíg végre fölállt, és elkezdett működni az új finanszírozó intézményrendszer, amelyet a kabinet és filmszakmai tanácsadói a régi helyén elképzeltek: a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF), a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) filmes szakkuratóriumai, valamint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) hármassága.

A „szálak elvarrását”, a fölmerülő tengernyi probléma végső rendezését a közelmúltban megjelent két kormányhatározat kísérli meg több-kevesebb sikerrel, melyek egyike kimondja: „a kormány kezdeményezi az MMKA megszüntetését”. Mivel a végrehajtásban a legtöbb tennivalója az MNF-nek van, érdeklődtünk Havas Ágnesnél, a cég igazgatójánál a kormányintézkedések nyomán kialakuló helyzetről.

– A kormányhatározat óriási lehetőséget teremt arra, hogy a producerek 1,6 milliárd forintnyi visszatérítendő (a támogatónak, vagyis az államnak visszajáró – a szerk.) támogatását a teljesített normatív pontok terhére eliminálni tudjuk – kezdte az igazgató. A mozgókép közalapítvány, azaz az MMKA ugyanis korábban szerződésben rögzített visszatérítési kötelezettséggel is adott támogatásokat egyes filmekhez, ha a produkciók ezt a feltételt vállalták. A produceri irodák zöme viszont azzal érvel, hogy ezek tulajdonképpen vissza nem térítendő támogatások voltak, mivel az MMKA gyakorlatában ezeket utólag átminősítették. Havas szerint azonban a cégek vállalták, hogy az elkészült művek bevételeiből visszafizetik a támogatást, ám a körülbelül harminc érintett produceri irodából mindössze egyetlenegy számolt el.

Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon sok producernek keletkezett úgynevezett normatív támogatási igénye (korábbi filmje nézőszáma és/vagy nemzetközi fesztiválszereplése alapján), melyet a 2011. december végéig érvényben lévő filmtörvény garantált. Ez azonban nem automatikusan járt, hanem az igényt be kellett jelenteni, és a közalapítvány évente egyszer meghatározta a támogatás pontértékét, amit később egy újabb filmtervnél lehetett konkrét támogatásra váltani egy szerződés megkötésével. 1,2 milliárd virtuális forintnyi normatív igény merült fel így, amit vagy csak igényként tartottak számon, vagy már új pályázatban is szerepeltettek, esetleg annak támogatásáról az MMKA korábban már döntött is, de szerződéskötés nem történt. Havas Ágnes erre azt mondja – hangsúlyozva, hogy tulajdonképpen virtuális pénzről van szó –, hogy összevezetik a két pénzhalmazt. A folyamat cégenként zajlik: ha valaki „mázlista”, több lesz az aláírt támogatási szerződése alapján járó összeg, mint a visszatérítendő, a maradék összeg nyolcvan százalékát megkapja. Több cégnek azonban kizárólag normatív igénye van, illetve csak visszatérítendő tartozása – ez esetben a konszolidáció közösen fog lezajlani: a filmalap és a MMKA a követeléseket és tartozásokat egységesen kezeli és szembeállítja. Mondhatni, a filmesek együtt sírnak, együtt nevetnek (ha nevetnek).

A számítások szerint a normatív igények és a visszatérítendő támogatások összege kiegyenlíti egymást, a mérleg pozitív lesz – tudtuk meg –, körülbelül 100 millió forintnyi egyéni, illetve céges normatív igény marad fenn, ám a szakember felhívja a figyelmet, hogy ez nem váltható készpénzre.

Ami a közalapítvány banki tartozásának konszolidációját illeti, az MMKA adatai szerint 5,039 milliárd forint volt a hitelben érintett, támogatási szerződéssel megerősített adósság. Ezt a tartozást a bankokkal a Filmalap a kormánytól kapott pénzből rendezte az MMKA helyett – a folyosói hírek szerint egyfajta faktorálással, vagyis a bankok nem kapták meg a hitelek teljes összegét –, így a producerek most a MNF-nek tartoznak. Ezt a követelést azonban nem hajtják be rajtuk, mivel a producerek a közalapítvánnyal szembeni követeléseiket (a szerződött, de ki nem fizetett filmtámogatásokra vonatkozókat) átruházták a filmalapra. Ezt végül majd az MMKA vagyona, a Mafilm és a Filmlabor Filmalapnak történő átadásával fogják rendezni.

Azt már nem Havas Ágnestől, hanem egyéb, magukat megnevezni nem akaró filmszakmai és kormányzathoz közeli forrásokból tudjuk, hogy tavaly mélyenszántó vizsgálatot folytatott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) a – jogilag máig működő – MMKA irodáiban, és ennek nyomán a hírek szerint rendőrségi és ügyészségi eljárások is indultak. A revizorok több évre visszamenőleg megnézték az iratokat, és azokban általuk megkérdőjelezhető költéseket találtak. A többi között – egyik forrásunk említése szerint – nem találták indokoltnak a közalapítvány szabályzata alapján a hazai filmszakma „nagy öregeinek” honorálására alapított Mozgókép Mestere díjak folyósítását, ami magában több százmilliós összeget tett ki a kezdetek óta, és amelyet a korábbi kormányzat jóváhagyott. (Az MNF ezt a kötelezettséget a jövőre nézve átvette.) Értesülésünk szerint a revizorok a filmes bankhitelfölvételeket sem találták jogszerűnek, amire ugyancsak a korábbi kormányzat biztatta az MMKA-t. A megállapított szabálytalanságok miatt emelkedett az MMKA „tartozása” jóval az említett ötmilliárdos bankhitel fölé, a jelen kormányzat korábbi tájékoztatása szerint mintegy 10 milliárdra. Egyes vélekedések szerint azért kellett ezt ilyen magasra feltornázni, hogy kellő ellentételezése legyen a Mafilm és a Filmlabor értékének, amelyet mindenképpen vissza akar venni állami kézbe a kormányzat. Ugyanakkor egyes szakértők szerint a két, igen értékes ingatlanon működő cég együttes értéke nem éri el ezt az összeget, de a hírek úgy szólnak, szakmailag korrekt, piaci vagyonértékelés lesz, és akkor majd minden kiderül.

Fóti idill: a Mafilm telekvagyona is igen értékes