A nő, a szerelem titka

2012-04-20

Örökmozgó Filmmúzeum. Egy hely, ahol a filmművészet nyugodtan duruzsolhat. Egy ideje már csak naponta kétszer, kicsit bizonytalanul, hisz ki tudja manapság kinek milyen jogért, mennyit kell fizetni. De duruzsol.

Itt a filmeket nem árulják, csak elénk rakják. A kínálatot papírlapon mintha a fákról sodorná arcunkba a szél. Nézegetjük, mit szedtek most elő nekünk azok, akik nagy tudással, értő szemmel fújják a tekercsekről a port a nemzeti filmtárban. Vagy zsebre tesszük, vagy eldobjuk. Talán bemegyünk.

Itt nem jegyet veszünk, hanem adományozunk.

Duruzsoljon csak az a filmművészet. Bukkanjanak fel újra a rendezők, a színészek, mutassák meg újra, milyennek látták a világot. Vagy gondoljunk egy témára: mi derül ki róla a moziban?

Szerelem. Rómeók és Júliák, Egy férfi és egy nő, Szállnak a darvak, Casablanca, Szerelmesfilm… A porfújó bólogat,majd gondol egyet, és elénk rakja a Hímnem-nőnemet. Godard? A nagy önmutogató provokatőr és a szerelem? De végül is… Igen. A nyugtalan értelem érzelmessége. Mi más lenne a fiatal, naivan szemlélődő-töprengő Paul, mint hősszerelmes? Gondolkodni jó, a gondolat simogató. A szerelmemet örömmel megérintem, de sokkal fantasztikusabb benne, hogy állandóan figyelem. Meg akarom ismerni, de valójában azt élvezem, hogy nem ismerem. Megváltoztatnám, de nem merem. És közben látok mindenféle mást, zsong az agy, mondatok fogalmazódnak, nem kell több háború, éljen a társadalmi egyenlőség! Nem áll össze a kép. Nem értek semmit, szenvedek a nő, a világ titkától, és jól érzem magam.

Meghatóan észpezsdítő filmes duruzsolás. Nem tudom, megnézem-e újra. Ha április 27-én a Dob utca és a körút sarkán járok, majd eldöntöm.