Komódtól a Sötétkamráig
Nehéz helyzetben vannak a független produkciók, a struktúrán kívüli színházak. Noha a gatyaszíjon mindegyik próbál húzni – az egyik évben kénytelen szélnek ereszteni a társulatot, a következőben tavasz közepén kell befejeznie az évadot –, keresik a fennmaradási lehetőséget. Nem mindenkinek jut lehetőség a szokott helyeken – például a Trafóban, a Szkénében, a MU-ban, a Bakelitben, a SÍN-ben –, ezért bebújnak minden „lukba”, elhagyott udvarba, lakásba. Tényleg bárhol lehet színház, csak elhatározás kérdése. Meg persze némi pénzé.
Sok budapesti szórakozóhelyen, romkocsmában lehet alkalomadtán színházat nézni, a Sirálytól a Mika Tivadar mulatóig. Ezeknek az egységeknek – a kultúra felkarolása mellett – a fogyasztás miatt is megéri beengedni a tehetséges, de elképesztően szegény társulatokat. A Sufni G’ART’N nevű új romkocsmában január végén nyílt meg a Sötétkamra elnevezésű színpad. A háttérbázis hiá nya miatt mindent a szervezők csinálnak, akiket az alternatív szórakozóhely tulajdonosa kért fel a kulturális hely programjának kidolgozására, működtetésére –mondja a dramaturg Sediánszky Nóra. A programszervezés és a közönség elérése nem kétperces feladat, bár sikerült médiatámogatónak megnyerni a kulturális portálokat. Mivel fogynak a befogadóhelyek, de a társulatok száma nő, sokan kopogtatnak náluk. Egyszeri fellépési lehetőséget majdnem mindenkinek adnak. Rendszeresen szerveznek felolvasóesteket, április 30-án például „JA – irodalomhagyó rendóra” játékot ígérnek József Attila szövegei nyomán. Jú nius végén remélhetőleg elkészül a saját produkciójuk is, persze addig még választ kell adni olyan kérdésekre, hogy állandó technikus híján miként fognak dolgozni.Havonta nyolc-kilenc estét kaptak a Sufni G’ART’N-től, amely a komoly átdizájnolás költségeit is állta. A programok büdzséjét legalább nyolcvan százalékban igyekeznek kigazdálkodni: terembért nem kérnek, gázsit nem adnak, de aművészekmegkapják a jegybevételt. Mivel negyven-ötven ember fér be a Sötétkamrába, azért tetemes összegről nem beszélhetünk.
Az R16 Pódiumot a Bálint Ház hozta létre, és független, maguk útját járó, épület nélküli társulatokat fogad be. Szabad színházi táborhelynek tartják a pódiumot, amely nevét a címéből – Révay utca 16. – kapta. Közönségként főként a fiatalabbakra számítanak, és azt szeretnék, ha több társulat itt is megteremtené a saját közönségét. Az R16 partnere ebben szervezőként a FÜGE.
A Komód egy bérelt lakásból kialakított színház a XII. kerületi Királyhágó utcában. Mivel nem palotáról van szó, hanem tényleg egy lakásról, a jegybevétel nem tudja kitermelni a működtetéshez szükséges költségeket – mondja a rendező Szuda M. Barna. Áldozatkész szponzoraiknak köszönhetik a megmaradásukat, de itt azért ne gondoljuk több tízmil liós tételekre.
A Komód amúgy a MienkEzACirkusz nevű csapat állandó játszóhelye, természetesen vendégelőadásokat is szívesen befogad a hely. Ha könynyű egyeztetni a művészeket, akár havi 25-28 programot is összehoznak. Most új kísérletbe fogtak: bizonyos előadásra nem árulnak jegyet, nincsenek kötött jegyárak, hanem kalapoznak. Mindenki annyit fizet, amennyit akar vagy tud. Az előadásaikat egyébként az utcai bejárat előtti kerítésen hirdetik, egy apró tartóból még szórólapot is hazavihet a járókelő. A Facebookos információáramlás működik a legjobban, bár van levelezőlistájuk, iskolákhoz, óvodákhoz, önkormányzathoz eljuttatják a műsorukat, ahogy kínálatukat propagálja a Kossuth rádió és a Budaörsi Rádió is.
A Szabad Tér Színházhoz kötődik a Városmajori Garden Étterem és Színház. Bán Teodóra ügyvezetőnek már régóta dédelgetett vágya volt egy ilyen hely nyitása – a saját szezonukon kívül, azaz az őszi-télitavaszi színházi évad alatt. Az étterem a Városmajori Szabadtéri Színpadhoz tartozik, és ennek kulturális térként való működtetése egész évben segít fenntartani a szabadtéri színházak iránti figyelmet. Az „emberközeli” színház, a pár személyes darabok, önálló estek a vártnál jóval nagyobb sikert arattak. Sok színész hozta ide önálló estjét – Rátóti Zoltántól Göttinger Pálon át Kálloy Molnár Péterig. Tartanak matinéket, irodalmi teadélutánokat és színházi szerdákat. A művészek nem a hatvan-nyolcvan néző utáni jegybevételből részesülnek, hanem előre kialkudott gázsit kapnak, amely teljesen független a nézőszámtól.
Nyilván sokat segítenek nekik a szabadtéri színház PR-lehetőségei, de Bán Teodóra úgy gondolja, a Garden jó reklámlehetőség a nyári produkcióknak is. Különböző konstrukcióban árulják jegyeiket, lehet a neten vásárolni, sőt SMS-ben is. A nézők kaphatnak welcome-koktélt, és van, mikor ajándékot sorsolnak ki a jegyvásárlók között. A Karinthyra épülő sorozat esetében például könyveket, máskor a Budapesti Nyári Fesztivál hűségkártyáját vihették haza a szerencsések.
