– Tudja, nem is kicsit vagyok gyerekes, foggal-körömmel ragaszkodom az álmaimhoz – meséli Xue Yanping, aki végül megvalósította, amire kamaszkorától készült. Immár hat regénye jelent meg Kínában, munkásságát pedig elismerték a XX. századi kínai irodalom neves alakjáról, Lao Sheről elnevezett rangos díjjal.

Az 54 éves Xue élete szorosan Pekinghez kötődik. Pekingről is ír, méghozzá az ottani jellegzetes – és Lao She által is használt – dialektusban. A családban ő az egyedüli művész, apja, az egykori katonatiszt a nukleáris programmal foglalkozott magas kormányzati pozícióban. A papa mindig is ellenezte lánya irodalmi ambícióit. Amikor Yanping az érettségire készült, hosszú levelet kapott az apjától, aki arra biztatta: ne bolondozzon már, menjen inkább orvosnak. Nem ment.

Az egyetem sok szempontból kinyitotta Xue szemét a világra. Itt olvasott először nyugati szerzőket, óriási hatással volt rá Jean-Jacques Rousseau. – Teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat a társadalomról, a kormányzásról, az emberi jogokról – mondja a felvilágosodás korának híres francia filozófusáról. A kedvencei közé tartozott egy másik filozófiai óriás, Georg Wilhelm Friedrich Hegel, valamint az egzisztencializmus jeles képviselője, a francia Jean-Paul Sartre is.

A nemrég Magyarországon járt kínai írónő első regénye 1992-ben jelent meg. Mint mesélte, a Pekingben játszódó történeteit először nagyon finom, puha, nőies nyelven írta. Aztán az ötödik regényére készülve valami megmagyarázhatatlan változás következett be nála. Mint mesélte, egyszerűen elveszítette a nőies irodalmi hangvételt. Férfiasan keményen, tömör mondatokban kezdett fogalmazni. Az egyik egyetemi professzor azzal magyarázta a jelenséget, hogy a szerző tudat alatt elhagyta a nemi hovatartozását, s alkalmazkodott a férfiuralomra épülő társadalmi viszonyokhoz. Valószínűleg maga a téma is befolyásolta a nyelvi átalakulást, a keményebb stílust. Xue a kulturális forradalmat előkészítő 1960–1963 közötti időszakot dolgozta fel. Azokat az éveket, amikor rengetegen haltak éhen. A helyzet olyan drámai volt, hogy egyes vidékeken tömegesen ütötte fel a fejét a kannibalizmus – ecsetelte. Hiába volt a magas rangú papának jó fizetése, Yanping családja is nélkülözött. Jól emlékszik arra, hogy a nővérei trófeaként hoztak haza egy napi sorállással beszerzett, félig elrohadt káposztát. A hatalom az éhínséget a szárazságra fogta, de mindenki tudta, hogy ez hazugság volt.

Bár politikailag több mint kényes kérdéseket feszeget, Xue határozottan tagadja, hogy politikai témájú regényt írt volna. – Ez irodalom – hajtogatta a kiadója szerkesztőjének is, aki azonban csak úgy fogadta el a művet, ha a szerző tetemes részt, harmincezer szót kihúz belőle. – Követnem kell a szabályokat, nincs más választásom – mondja Xue, akinek regényei kis pekingi kiadóknál, mindössze 15 ezer példányban jelennek meg. E számot sok kortárs magyar szerző irigyelné, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy Pekingben több mint húszmillióan, Kínában több mint 1,3 milliárdan élnek.

A szexualitás kérdését is nyíltan közelíti Xue. Egyik könyve a pekingi specialitásnak számító hutongok közé, a Tiltott Város közelében lévő, kétszintes, zárt udvarházakból álló negyedbe viszi az olvasót. A hutongok lakói saját szabályaik szerint élnek, mindent egymás szeme láttára, füle hallatára művelnek. A házaséletet is. Sűrűn megesik, hogy a függönyt sem húzzák be a gyerekek előtt. E furcsa belterjes világban az életstílus elfogadott része, hogy a férjnek viszonya van felesége más női rokonaival. – Nem pornográf, s nem is erotikus regényt írtam. Senki felett sem ítélkezem, a hutongokban, tetszik, nem tetszik, ilyen az élet – hangoztatta Xue, akinek regényéből hamarosan tévéfilmet forgatnak Kínában.

A Kínán kívül még nem publikált, Magyarországon potenciális kiadót kereső Xue következő műve a falusi életről fog szólni. „Városi lányként” több mint fél évet töltött parasztok között. Miközben a városok hipersebességgel fejlődnek, a vidékkel alig törődnek, a paraszti világ súlyos szociális gondokkal küzd. A kormányzat ugyanakkor sokkal jobban ellenőrzése alatt tartja a vidéket, a nagyvárosokban a nyugati életstílus, a fogyasztás elfed, pótol bizonyos dolgokat. A változást felnőtt lányán is látja, aki végzős egyetemistaként egy reklámügynökségnél dolgozik. Mint az édesanyjának, neki is van egy álma. Igaz, kicsit más. Modell szeretne lenni.