Ráadásul nemcsak a megvalósítás, hanem az ötlet is magyar: a főszereplő, Csányi Sándor ötlete volt, hogy az avatargenerátort is vonják be az előadásba.

– Az eredeti színdarab szereplői az egyik jelenetben kártyáznak, míg mi, haladva a korral, Kinecten játszunk. A hatvanas években az emberek nyilván másként töltötték a szabadidejüket, mint napjainkban: ma már legalább annyira életszerű elfoglaltság a számítógépes játék, mint a kártyaparti – véli Csányi.

A színész szerint azért cserélték a paklit konzolra, mert a nézők szempontjából nem kifejezetten ingergazdag szituáció azt figyelni, ahogy a színészek a színpadon kártyáznak.

– Gondolkodtam azon, hogy mi lehet ennél érdekesebb, látványosabb. Aztán beugrott, hogy biztos szórakoztatóbb látvány, ha két ember a levegőben kapálózva csinál valamit. Nekem is van otthon Xboxom, és hozzá ez a mozgásérzékelős szenzor.Ha vendégség van, és előkerül ez az eszköz, akkor a gyerekek megőrülnek: nagyon vicces dolog nézni, ahogy ugrálnak a nappali közepén. Egy idő múlva a felnőttek is kedvet kapnak, jókat röhögünk, szóval működik a dolog. Ezért gondoltam, hogy megér egy próbát –bevittem a színházba, hogy megmutassam a stábnak. Először furcsán néztek rám, de miután kipróbálták, már nem volt vita róla, hogy helye lesz a darabban.

Csányi szerint a darabot nem kellett átírni a szenzor „vendégjátéka” miatt: csupán egy kétperces színpadi jelenlétről van szó. A változás azonban nagyobb, mint amennyit a színpadi idő indokolna: amúltban játszódó darab a technológia közvetítésével közelebb kerül a kortársakhoz. –Nem termékelhelyezésről van szó, hanem arról, hogy kitaláltunk egy jópofa dolgot, ami bevált – hangsúlyozza a színész. – Ugyanakkor kicsit becsapjuk a nézőket ennél a jelenetnél, hiszen nem élőben játszunk, azaz nem improvizálunk, hanem előadunk egy betanult koreográfi át. Nem az eszközzel van a probléma, hanem azzal, hogy a színpadon nagyon kevés helyünk van, és annyi minden előfordulhat, hogy biztosra kell mennünk, nem engedhetünk meg magunknak egy technikai malőrt a nézők előtt –hangsúlyozza.

A színész úgy tapasztalta, hogy meghökkentő dolog a technika hirtelen feltűnése a darabban, és a közönség reakcióiból is ezt lehet leszűrni. Az a néző, aki látott már ilyet, bennfentesen nevetgél és odasúgja partnerének, hogy miről is van szó. Aki pedig Csányit ismeri közelebbről, meg van győződve róla, hogy ez valamiképpen az ő „műve”.

Az idei POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) versenyprogramjában a Radnóti Színház éppen a Vágyvillamos című előadással szerepel, így hamarosan a szakma is véleményt mondhat az újításról.

Amúgy a Kinect felbukkanása az előadóművészetekben nem teljesen példátlan, és – amint Joó Ildikó, a gyártó képviselője lapunkat tájékoztatta – engedély sem szükséges hozzá, így nem is tudnak feltétlenül minden hasonló kezdeményezésről. Egy gyors youtube-os kereséssel munkatársunk elsősorban képzőművészeti alkalmazásokat talált, de az eszköz újabban a digitális művészeti ágakban, audio-video performance-okban is felbukkan.