'Sok nyelv viaskodik bennem'
– A függetlenség a díjak egyik legfőbb hozadéka, meg az, hogy másokért is szólhatok. S persze ott van az a rengeteg értékes és érdekes ember, akiket az elmúlt másfél évben megismerhettem – mondja Melinda Nadj Abonji, aki 2010-ben kapta meg a legjobb német nyelvű regényért járó Német, majd a Svájci Könyvdíjat.
A vajdasági Óbecsén született, de Svájcban nevelkedett írónő nagy nemzetközi sikert arató, életrajzi ihletésű műve nemrég jelent meg magyarul Galambok röppennek föl címmel. A szerző pár napja Magyarországon járt, abból az alkalomból, hogy Budapesten, Debrecenben és Szegeden rendeztek felolvasást az 1970-es években a Vajdaságból Svájcba vendégmunkásként kiköltöző Kocsis család történetét elbeszélő regényből.
– Különleges élmény volt magyarul, színészi tolmácsolásban hallani a regényemet. Úgy érzem, hogy Blaschtik Éva fordításának köszönhetően visszatérek ehhez a nyelvhez. S persze sokat tanulok is, ami segít abban, hogy ne maradjak meg a gyerekkori szinten, bármennyire is igyekszem sokat olvasni magyarul – fejtegette a lapunknak adott interjúban a 43 éves svájci írónő, aki a beszélgetés közben ide-oda váltott az ízes magyar és az irodalmi német között.
– Mit éreztem? Ürességet. Meg teljes zavarodottságot. Önkéntelenül is a fejemhez kaptam, annyira hihetetlen volt az egész – idézte fel, hogy milyen érzések lettek rajta úrrá, amikor 2010 októberében, Frankfurtban kihirdették, hogy övé a 25 ezer euróval járó rangos Német Könyvdíj.
A siker változatlanul ambivalens érzéseket vált ki belőle. A médiafigyelem, a felhajtás, személyének felértékelődése néha terhes, viszont ma már sokkal könnyebb bármilyen projektet elindítania. – Nem kell semmit sem bizonyítanom. Nagyon szabadnak érzem magamat – mondta az irodalmat a zenével gyakran párosító, éneklő és hegedűn is játszó szerző. Azt, hogy mit jelent bizonytalanságban élni, jól tudja. A Galambok röppennek föl kéziratát az első kiadó visszadobta. Sokáig úgy volt, a regény meg sem jelenik, amíg fel nem bukkant „megmentőként” egy salzburgi kiadó.
A sikerre Nadj Abonjinak máig nincs magyarázata. Ha mégis kellene magyarázatot találni, akkor a regény nyelvezetét választaná. – Egy könyv elején a nyelvnek kell megragadnia az olvasót. A nyelv a belépő ahhoz, hogy egy regény meg tudjon szólítani különböző társadalmi hátterű embereket – mondta. Majd azzal folytatta, hogy ő nem pusztán családregényt, egy magántörténetet írt meg. Kocsisék vendégmunkás létének, traumákkal kísért beilleszkedésüknek igenis van társadalmi üzenete.
A könyv sikerében persze a szerencse sem lebecsülendő tényező, bár az írónő tiltakozik az ellen, hogy beletalált volna a korszellembe. A témával még 2004-ben kezdett el foglalkozni, a migráció akkoriban a mostaninál jóval kisebb figyelmet kapott. – Íróként nem az a feladatom, hogy aktuálpolitikai kérdésekre reagáljak. A korszellemet akkor találod el, ha azonnal, gyorsan reagálsz. Ez pedig az újságírók dolga – hangoztatta.
A díjakat Nadj Abonji nem tekinti elégtételnek a gyermek- és kamaszfejjel Svájcban elszenvedett sérelmekért, diszkriminációért. Valamiféle bosszúvágy sem munkál benne. Viszont büszke arra, hogy nála minden kevert és vegyes. A nyelv is. Német, magyar, szerb. Sok hang, sok nyelv „viaskodik” benne – fogalmazott.
A Galambok röppennek fölből mozifilm készül. Több jelentkező közül a választás végül a magyar gyökerű, Svájcban született és nevelkedett, de jó ideje Berlinben élő Katalin Gödrösre esett. A döntésben komoly szerepet játszott, hogy a rendezőnőben megvan az érzékenység a soknyelvűség iránt.
Elkezdett ugyan írni egy új regényt meg egy novelláskötetet is, de Nadj Abonji figyelme most elsősorban egy júliusi premierre összpontosul. Felkérték, hogy egy zenés-irodalmi performance keretében dolgozza fel a XVII. századi svájci boszorkányperek jegyzőkönyveit. A bemutató Graubünden kantonban, egy olyan faluban lesz, ahol anno sok – boszorkánysággal megvádolt – nőt fejeztek le vagy égettek el.
A megkerülhetetlen kérdésre, lesz-e folytatása a Galambok röppennek fölnek, a válasz kitérő. Melinda tisztában van vele: ahol a regény véget ér, ott még sok mesélnivaló maradt. Hogy belevágjon, fel kell készülnie. Ehhez pedig olyasmi kell, amiből a szabadságban sincs túl sok. Idő.
