Jó befektetés-e a bor?

2012-04-13

Borban az igazság, eddig rendben van. De melyik borban? Mert minden ünnepi asztalra másféle bor való. Alább arra keressük a választ, hogy a húsvéti ételekhez milyet válasszunk. Ha tetszik, azt kutatjuk, hogy ezen az ünnepen hol kell keresnünk az igazságot.

Válságos időszakokban mindig felmerül az emberekben az alapvető kérdés: mibe fektessünk, hol helyezzük el megtakarításainkat? Először persze a kézenfekvő megoldás, az évezredes értékőrző arany kerül szóba. Majd sorakoznak a jól ismert lehetőségek ingatlan, valuta, és újabban egyre inkább előtérbe kerül a bor. Az mindenki számára világos, hogy az aranyat nem lehet meginni, a bort viszont igen. Ezzel az aranyigazsággal a tarsolyunkban érdemes elmélkedni azon, hogy megéri-e nagyobb summát áldozni a borvásárlásra, úgy, hogy ne csak költsünk rá, hanem gazdagodjunk is általa.

A bécsi Palais Coburg hotel-étterem az osztrák főváros egyik leggazdagabb borarchívumával büszkélkedhet. Pincéiben hatvanezer palackot őriznek – köztük egy 1727-es bort is –, ezek összértéke több mint huszonötmillió euró (csaknem nyolcmilliárd forint!). Érdemes hát megfontolni, mit tanácsol a luxushotel borászati részlegének igazgatója arról, miként fektessük pénzünket borba.

Frank Smulders (Hollandia egyetlen Master of Wine-ja) a VinCE Budapest mesterkurzusán elmondta, hogy a Palais Coburg tíz éve kezdte gyűjteni a borokat. A vásárlásnál a vendégek maximális kiszolgálását tartják szem előtt, de természetesen nem bánkódnak azon, hogy eközben egyre nő a pincéikben tárolt tételek értéke.

Főként neves aukciós házak (Christie’s, Sotheby’s) árverésein vásárolnak, például Londonban, New Yorkban és San Fransiscóban. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy meggyőződjenek a borok eredetéről. Egyre több ugyanis a hamisítvány. A napokban 1,3 millió dollár értékben próbált hamis borokat eladni a világ egyik leghíresebb borgyűjtője az Egyesült Államokban. Olyan is előfordult, hogy valakinek üres palackot postáztak egy topborból, miután a neten 250 eurót fizetett érte.

Frank Smulders szerint aki befektetési szándékkal vesz bort, legjobban teszi, ha a nagynevű francia borok közül választ. A Palais Coburg is többnyire bordeaux-i borokat vásárol, azokból is főleg premier cruket, a legjobb évjáratokból (például több 1945-ös Chateau Mouton-Rothschild boldog tulajdonosa a bécsi hotel). A csúcsborok több évtizeden át megőrzik minőségüket, ha befektetésként vásárolunk, ajánlatos hosszú távra gondolkodni.

Ha elég pénzt szánunk rá, akkor járunk a legjobban, ha en primeur vesszük a bort, vagyis hordóban, nagy tételben, amikor még nem palackozták. Fizetni a vásárláskor kell (és többnyire a tárolásért is), a bor pedig kb. másfél év múlva kerül a piacra. Szerencsés esetben, jó évjáratokban,már ennyi idő alatt is komolyan fölmehet az adott tétel értéke. Egy karton 1982-es Chateau Latourt 250 fontért adtak el en primeurként 1983-ban, 2007-ben pedig már 9000 fontot ért, vagyis csaknem negyvenszeresére nőtt az értéke.

Az utóbbi években divat lett a borvásárlás, főleg Kínában az újgazdagok körében. Sokan hatalmas készleteket halmoztak föl, befektetésként vásárolják a borokat. Ha magánemberektől vásárolunk, érdemes megtudni, hogy az illető hol vette a bort, és hogyan tárolta. Előfordulhat, hogy egy bor a szó szoros értelmében bejárta a világot, mire új gazdájához kerül, és a sok szállítás biztosan nem tesz jót a minőségének.

Frank Smulders grafikonokkal igazolta, hogy 2009 októbere és 2011 szeptembere között a csúcsborok beszerzése jobb befektetésnek bizonyult, mint a részvényvásárlás a frankfurti tőzsdén. Természetesen előfordulhat, hogy némelyik bor ára csökken, így veszteség éri azt, aki haszonszerzés céljából vásárolta. Ez esetben viszont azzal lehet vigasztalódni, hogy az ember megissza az ominózus bort. A kármentésnek ez jóval kellemesebb módja annál, mint ha a tőzsdén el kell adni bukóban lévő részvényeinket.

Itthon is rendelkezünk olyan minőségi borválasztékkal amit értékőrzőként vehetünk számításba. Tokaj Kereskedőház több milliárd forint értékű kollekcióval büszkélkedhet. A legrégebbi palackok az 1860-as évekből valók, de az utóbbi évtizedek kiváló évjáratai is jól szerepelnek a nemzetközi aukciókon. Hogy melyek a legjobb múlt századi évjáratok Tokajban? Az 1940-es, 1956-os, 1968-as, 1972-es borok ezek közé sorolhatók. Természetesen a legjobb befektetés, ha a következő évtizedekre gondolva most vásárolunk. Ehhez ismerni kell amai termelőket és boraikat. A vasárnapi Borkultuszban ismét találkozhatnak néhányukkal.