„– És mi volna e bábu előnye az élő táncosokkal szemben? – Az előnye, barátom, ugyanaz volna, mint a hátránya: nem tud szenvelegni.” Ez a zavarba ejtően szellemes párbeszéd Heinrich von Kleist híres, a marionettszínházról szóló esszéjében hangzik el. Aki válaszol, C. úr, az opera első táncosa szabadidejében vásári komédiás bábjátékos, és mint a fentiekből is kiderül, többre tartja utóbbi tevékenységét. A bábu mozgatása ugyanis egyszerre technika és lélek, egyszerre elidegenítő és szívhez szóló, szinte garancia a kendőzetlen őszinteség giccse ellen. A legtisztább és legmagasabb rendű színház, hiszen még a színész teste sem igazi benne. A legtisztább mese is a bábjáték, ugyanezért: a bábu hol volt (ha mozgatták), hol nem volt (ha letették éppen).

A szemtelenség harsányabb így, mert megfoghatatlanabb, de nem fenyegető, hiszen „csak” bábokról van szó. Vásári és éteri találkozása. Épp ezekben az ellentétekben tobzódik majd az idén harmadszorra jelentkező Bábu Fesztivál a Budapest Bábszínházban, az örök bábumesék aktualizálásával, a három kismalaccal és a bábelőadások jó részének örök játszótársaival, a bolonddal és a most épp a székely menyecskével szembekerülő ördöggel, akik nélkül nincs komédia. A nappal a gyerekeké, aztán a felnőttdarabok jönnek, például a Hamlet és a Con Anima, Lénárt András darabja, melyben – ahogy az ajánló írja –„becketti mozaikok sora bontakozik ki a sötétből”.

A nyitódarab, az Alice Csodaországban nonszensz meséjétől viszont, amely csak pár órával előzi meg Lénárt előadását, nem is olyan hosszú az út a „becketti mozaikokig”. Három napunk lesz, hogy felnőjünk a gyerekeinkhez, és ez olyan ritka esély, hogy szinte bűn lenne kihagyni.

I!

04. 19. - 04. 21.

CÍM: 3. Bábu Fesztivál, Budapest 

HELYSZÍN: Budapest Bábszínház (Budapest, Andrássy út 69.)

Hamlet bábfeldolgozásban