A harmincezres metálszőttes
Eközben a tavalyi év a stadionépítések évének számít: a felújított ploiesti és az új bukaresti National Arena után átadták a másik kolozsvári csapat, az FC Universitatea Cluj stadionját is – a csapat utoljára döntetlent játszott, és hetedik a bajnokságban.
A stadiont egészen pontosan a megyei önkormányzat építtette – nem kevés politikai tőkét is kovácsolgatva belőle –, a csapat pedig nem keveset, meccsenként 7500 eurót fizet a használatáért. De most vagyok csak igazán Messziről Jött Ember: elég ránézni, és rögtön látható, hogy európai színvonalú stadion épült. Mivel szinte a város szívében áll – erről lesz még szó –, látványa a város körüli magaslatokról is jól érvényesül. Ugyan a kolozsvári tervező, Serban Tiganas (Dico & Tiganas) a végső változatot két különböző tervből gyúrta össze, a kompromisszumból szinte semmi sem látszik. A ma divatos stadionsémák közül a lekerekített diszkoszformát választotta, annak is egy nyitottabb, levegősebb változatát: a kapuk mögött, illetve a pálya hosszanti oldalán két-két hasonló elem néz szembe egymással. Felső kontúrvonalába ráadásul még egy-egy hajlítás is jutott, így felülről szinte belelátni, a perforált fémlemezborítás pedig légiesíti a tömegét, és szinte reluxaszerűen engedi át a benti, egyébként a tetőszerkezetbe épített világítást.
Az eredeti tervek szerint még egy toronyépület is épült volna a stadion mellé, de ezt megakadályozta a gazdasági válság – a látvány szempontjából szerencsére. (A mellé kerülő, 7000 férőhelyes sportcsarnok építése is lelassult, és Kolozs megye helyett már a város vesz részt a finanszírozásban.)
A nézőtér teljesen fedett, bár a kapuk mögötti alacsonyabb és a magasabb lelátók közötti szintkülönbség miatt néhány tucatnyi szék bizony ázik, ha esik az eső. Belül található a város legnagyobb konferenciaterme, és körben, alul bérbe adható helyiségek is készültek. A finanszírozás viszont így is enyhén szólva kétséges –a tulajdonos megyei önkormányzat nem véletlenül árulja a stadion nevét a havi 60 ezer eurósra becsült fenntartási költségek csökkentését remélve. A ma még Cluj Arenának hívott stadionba 30 ezren férnek be, és valamivel több mint két év alatt, 35 millió euróból épült fel.
Ráadásul nagyjából ugyanott, ahol száz évvel korábban létrejött az első kolozsvári stadion: aKis-Szamos partján, a Sétatér nyugati végében. Az akkori kolozsvári egyesületek a saját érdekeiket követték, a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club (KEAC) futópályát szeretett volna, a teniszezők több salakpályát, a céllövők lövöldét, a focisták természetesen futballpályát, aztán a végső lökést a kolozsvári magasugró, dr. Somodi István 1908-ban, a stockholmi olimpián szerzett ezüstérme adta meg. Ekkor jelölte ki ugyanis a városi tanács a Sétatér melletti helyszínt, a művet atlétikai pályával és az FTC valahai stadionjának mintájára, fából építették meg. (Ezt a falelátót 1959-ben lebontották, majd az innen délkeletre fekvő Aranyosgyéresre került – ott máig ez a városi stadion főtribünje.)
Aztán 1961-ben épült ugyanide az az U alakú betonteknő, amelynek helyére az új stadion került. Tehát éppen ötven éve, és éppen ebből adódik az a heves vita is, amely a kolozsvári Arénát övezte. Mert akadnak ugyan kritikusai is (állítólag nem sokkal az átadás után megrepedt az egyik tartógerenda a Kis-Szamos felőli oldalon, és ennek fényében talán az a kétéves garanciavállalás is kevés, amellyel az építtető szerződött), de sokkal inkább a stadion elhelyezését vitatják, mint a kivitelezését. Egyesek szerint jó, hogy a történelmi központtól tizenöt-húsz perces sétával elérhető, mások szerint viszont minimum problémás, hogy ötven év alatt a város többszörösére duzzadt, és többszörösen körbenőtte ezt a helyszínt is. Kolozsvár egy völgyben fekszik, forgalma tehát egy szűk kelet–nyugati sávba szorul össze, általában össze is omlik, amikor sok ezren egyszerre indulnak el a harmincezres stadionba. Ráadásul a város a teljes sportnegyedét ide, a Szamos partjára összpontosítaná uszodával, egyetemi sportparkkal és az épülő fedett atlétikai csarnokkal – csak a CFR stadionja van a túlparton.
Parkoló egyelőre alig akad. De azt kell mondanunk: még mindig jobb, hogy a politikusok manapság stadionokat ambicionálnak, és nem múltteremtő, ideologikus emlékműveket.
