Látványrádió a kirakatban
Az új hely alapterülete mindösszesen 14 négyzetméter, a technikai helyiség fele ekkora. Alkalmas színházi program felvételére és beszélgetésekre is. Az elkészült felvételeket nemcsak a Magyar Rádió játssza, megőrzik őket a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban, a MaNDA-ban. A stúdióhoz távvezérelhető webkamerarendszer csatlakozik, így a felvételek, a közvetítések interneten is követhetők. Kábel nélküli összeköttetést alakítottak ki az MTVA rádiós telephelyével, sőt a kapcsolat a Thália és a Mikroszkóp színpadain zajló események közvetítését is lehetővé teszi. Mint Kálomista Gábor lapunknak elmondta, a helyiség átalakítása a színháznak körülbelül 20 millió forintjába került. Az MTVA szóvivőjétől, Cserháti Ágnestől pedig azt tudtuk meg: az MTVA munkatársai –az építészet, a gépészet, az akusztika, az erősáram és a stúdiótechnika területéről – külön díjazás nélkül dolgoztak a stúdió kialakításakor. A rádióban nem használt, de korszerű technikai berendezéseket is a cég adta, így az egész nem járt hatalmas költséggel, nagyjából 6-7 millió forintba került. A stúdiót közösen működteti az MTVA és a Thália.
A tájékoztató után Bereményi Gézát arról kérdeztük, valóban társulatot szerződtet-e. Az igazgató inkább úgy mondaná: laza szállal magukhoz kötnek körülbelül húsz színészt, a színház befogadó jellege miatt ugyanis nem szerződtethetnek hagyományos társulatot. Minderre azért van szükség,mert bizonyos jól futó saját darabjaikat csak havi egyszer-kétszer játszhatják, a színészek kikérését ugyanis gyakran lehetetlen az anyaszínházukkal egyeztetni. Így azt találták ki, hogy új „tagjaik” havi fizetésért dolgoznak majd a Tháliában. De a pénzt nem a színpadi feladataikért kapják, hanem a rádióstúdióban „dolgozzák le” a gázsit. Ha színpadra lépnek, azért külön honor jár, de így nem kell másik társulathoz alkalmazkodnia a Tháliának. Mivel –mint mondta – még nyakig benne van a szerződési tárgyalásokban, neveket egyelőre nem sorolt.
A direktor korábban kifejtette, színházuk a program összeállításakor előnyben részesíti a kötelező olvasmányokból készült színdarabokat. Ezt az elképzelését azóta sem változtatta meg. A Thália a vidéki és a határon túli értékes előadásoknak ad budapesti fellépési lehetőséget, és ezek közül is az ifjúságot vonzó produkciókat preferálják. Ezt a vidéki színházak direktorai is jól tudják, és feltehetően szem előtt tartják a repertoár tervezésénél.
Kezd összeállni a következő évad bemutatóterve. Feydeau-egyfelvonásosokat rendez Béres Attila, ennek még a nyáron bemutatója lesz. Garaczi László EMKE című művének ősbemutatóját Bagó Bertalan jegyzi. Balikó Tamás állítja színpadra Bacsó Péter filmjének, A tanúnak a színpadi adaptációját. Bereményi is dolgozik majd rendezőként, egyelőre két darab között vacillál.
Jövő nyáron újabb ősbemutató jön: Bús Olivér musicalje, a Starfactory. Mivel a nagyszínpadon ezek a saját előadások mennek, a stúdiókba tervezik a vidéki és a határon túli produkciók vendégjátékát. Még tart az együttműködésük a Budapesti Operettszínházzal is, a kontraktust az előző igazgató, Zimányi Zsófia kötötte. Bereményi azonban megjegyezte: nem szeretnének pesti színházak lerakata lenni.
A direktor azt is fontosnak tartja, hogy újra rögzítsenek színházi közvetítéseket, de ehhez meg kell találni a tévéfelvételre alkalmas előadásokat. Ami nem pusztán minőségfüggő, hanem azon is múlik, hogy megélnek-e a tévé képernyőjén.
