Elsőként a Károly körút 3/A számot (és betűt) viselő remek szecessziós palotát vizitáltuk meg az OSA Archívum által kifundált, ezúttal a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) közreműködésével megszervezett Budapest100 című programfolyamnak merészen elébe vágva. A szép emlékű Filmmúzeumnak, most a Belvárosi Színháznak is otthont adó, pompás nőalakokkal féldomborított palazzó kapualjának atmoszférája és kábelvezetési stílusa ugyan elég nyomasztó, az udvarra érve azonban minden kesernyésség elpárolog a nyelvgyökről, remek formákkal, pompás üvegzetekkel, vasalatokkal és szegecselésekkel ismerkedhettünk, valamint a ház számvizsgáló bizottságának egyik tagjával, aki megpróbált beavatni az épület történetébe.

Először a legújabb koriba, tudniillik, pillanatnyilag elég nagy a ribillió, ugyanis éppen betörtek az egyik lakásba, de nincs mit tenni, manapság már a betörők is jól öltözöttek és megnyerő modorúak – majd a korábbiba. Elmondta: a Hoepfner Guidó tervezte ház, amelynek helyén még a XVIII. század végén is csak szántóföldek voltak, bár az is valami, az alkalmazott technikának köszönhetően rendkívül masszív, továbbá, hogy a legfelső szintről egészen elképesztő panoráma nyílik a tájra, amiről személyesen is meggyőződhettünk. Egészen elképesztő panoráma nyílt a tájra. Megtudtuk, hogy nincs sok pénzük, de a villany- és a gázhálózat részben megújult, most pedig a lépcsőház festésére készülődnek leginkább; a két ünnepnapon egyrészt egy fotókiállítással, másrészt a Dohány utcai front földszintjén üzemelő Zenit kávéházban egy kis vendéglátással, és ha jól értettem, négyszögletes répatortával várnak mindenkit szeretettel.

Következő célpontunk a Városház utca 4. sz. volt, amely persze sokkal kevésbé attraktív közeg, de legalább annyira barátságos. Mint a kapcsolattartó hölgylakótól értesültünk, a házat Teleki Pál építtette, de hogy kit bízott meg a tervezéssel, az egyelőre kiterjedt nyomozás tárgya. Az épületben, ahol mások mellett a jeles építész, Gerlóczy Gedeon és a Cukor utcai iskolába beíratott, gyermekkorú Kádár János is eltötött egynémely időt fordulatokban gazdag életéből (fél emelet), mindössze egyetlen lakást nem választottak szét többre az ötvenes években, tehát sok a baj a szigeteléssel, meg mással is, de pályáznak, amikor és amire csak lehet, hogy rendben tartsák otthonukat. Ami a Városház utca 4.-et illeti, egyrészt a ház életéről szóló, lényegében humoros összeállítással, egy lányduó felléptével, az épület aljában nem működő bútorboltban fotókiállítással, és némi kis ajándékkal készülnek a két nyílt napra.

A házban székelő természetgyógyászat ingyenes bemutatóval kedveskedik a tisztelt publikumnak. Harmadjára a Zoltán utca 17.-et kerestük fel, amelynek neobarokk vaskapuja van, viszont néhol szeceszsziós hangulatú ablakai, néhol meg nem. Itt is lakott egy híresség, nem más, mint Simon Albert, a neves karmester, zenetudós és tanár, a XX. század magyar zenei életének nagy alakja. Két tulajdonostárs is a fogadásunkra sietett emitt, hogy elújságolja: az ünnepségre önerőből lefestették a mondott vaskaput, továbbá, hogy az egyik lakó megígérte, lecseréli az összes postaládát, ami különösen remek ötletnek tűnik, valamint hogy dédelgetnek egy tervet, amely szerint a házhoz tartozó két üres üzlethelyiségbe fiatal művészeket csábítanának. A szép vonalvezetésű folyosói korlátokkal szerelt, ám tégláig lerohadt vakolatú udvaron elhangzott még, hogy piknikkel, session-zenével, saját sütésű pogácsával, pincetúrával valamint bolhapiaccal fogadják hétvégi látogatóikat – a piacon realizált bevételből biciklitárolót alakítanának ki.

Lesz piac a negyedik helyszínen, a Balaton utca 12.-ben is, ott azonban kifejezetten könyveket fognak áruba bocsátani, méghozzá a ház egyik leégett lakásából megmentett köteteket. A befolyó összeget a szecessziós erkélykorlátokújrafestésére költenék. Az amúgy szépen karbantartott, kőarcokkal és perzsaszőnyeggel ékesített lépcsőházzal indító épület lakói óránként vezetik majd körbe az érdeklődőket, az utolsó séta után süteménnyel, koccintással, beszélgetéssel töltik el a hátralévő időt.

Már hatvanan vannak

A Budapest100 a százéves budapesti épületek köszöntésére önkéntesek, lokálpatrióták és a házukat szerető lakók összefogásával szerveződő program. A projekt tavaly indult, akkor a 160 százéves házból 25-öt sikerült rávenni a közös ünneplésre, az idén, a kutatások szerint 210 épület érte meg a kerek évfordulót, amelyekből 60 vesz részt a kétnapos fiesztán: 35 lakóház és 25 intézmény. A centenáriumi ünnep megszervezésében 86 önkéntes segített, zömmel építészhallgatók, művészettörténészek, szociológusok. A 14-i és 15-i kínálatról bővebben a www.budapest100.hu weboldalon tájékozódhatnak olvasóink.

A Városháza utca 4.-ben a ház életéről szóló, humoros összeállítással készülnek a nyílt napra