Vers nekem is

2012-04-06

Voltam népművelő. Nem is tudom, van-e ilyen még: egy nagy újpesti gyár ifjúsági klubjában dolgoztam.

Néhány éve valamilyen – harminc-?, hamincöt?, negyvenéves? – évfordulót ünnepeltek, és meglepetésemre meghívtak engem is, aki csak két évig szervezgettem ott a programokat a hetvenes évek végén. Jó sokan gyűltek össze, néhányan nagyon méregettek, mások viszont elkezdték emlegetni, mi mindent csináltunk együtt.

Én meg úgy emlékeztem, annyit értem el: nem csak magukhoz vették akkor a ládányi söröket, de közben szóba került mindenféleművészet ésművész, leginkább József Attila. És ha szóba került, akkor már versek is elhangzottak esténként.

Volt szavalókör. A szépséges mosolyú óvónő, Diameg a félprofi Nyári Pistamondta a verset, amikor a hivatalos ünnepségeket a klubban tartották. Meg akkor is, ha együtt volt a klub 10-15 fős kemény magja: mintha egy Cseh Tamás-dalban léteztünk volna.

S van folytatás. Vannak, akik olvasnak verseket, kedvenceiket közreadják a blogjukban meg versgyűjtő szájtokon a világhálón. Hallgatják Latinovitsot, ahogy ülvemondja RadnótiHetedik eclogáját.Magam is rácsodálkoztam Nagy Anna elbűvölő szavalatára, amikor rákerestem múlt heti számunk egyiptomi cikkéhez Nemes Nagy Ágnes Ekhnaton-verseire.

És vannak, akik elmennek meghallgatni, ahogy mások előadják a verseket, meg akik maguk szeretik mondani. S megbeszélni, miért így, miért nem úgy. Mit jelent a vers. Mit jelent, ha így adjuk elő, mit, ha másként? A héten lesz a költészet napja. Mostmég, 107. születésnapján talán a helyén lesz a költő szobra is a Parlament déli oldalán.

Nyilván nem véletlen az sem, hogy a hét végén lesz húszéves a Magyar Versmondók Egyesülete. A tagság a Fővárosi Művelődési Házban ünnepli meg az évfordulót közösen az Első Magyar Versszínházzal és a Versrádióval. Mert ilyen is működik. És nem is akárhogyan: tessék csak rákeresni a neten. Állandóan szól a vers: mindenkinek.