Mondjuk Baross Gábor minisztersége idején, amikor az akkori, szinte az egész Kárpát-medencét betöltő Magyarországon soha nem látott építkezések zajlottak. A kiegyezés és az első világháború között példaként megtízszereződött a vasúthálózat hossza, 23 ezer kilométeren feküdt sín. Ehhez képest most mi is épül? – tette fel magának a kérdést a naponta vonatozó tudósító, és azt kellett felelnie, hogy még a 4-es metró se nagyon. A dualizmus korának titka Fónagy államtitkár szerint abban rejlik, hogy ha békén hagynak egy országot, hagyják dolgozni, akkor az nagy dolgokra képes. Amiből egyenesen következik, hogy most nem vagyunk békén hagyva. Pedig a Közlekedési Múzeumban nyílt kiállításnak is az a címe, hogy „Szabad a pálya”.

A decemberig látogatható látványos tárlat sorra hozza a példákat a boldog békeidők eredményeire. A dualizmus ötven éve alatt elkészült a Kárpát-medence közlekedési viszonyait alapvetően meghatározó vasúthálózat, hidak, közutak épültek. Pest, Buda és Óbuda egyesülése után világvárossá fejlődött Budapest, ahol átadták a Budavári Siklót és a Svábhegyi Fogaskerekű Vasutat,megépült a kontinens első föld alatti vasútja, megnyílt a világ legnagyobb nyílású lánchídja, az Erzsébet híd – a huszonegyedik század elején is jórészt azt az infrastruktúrát használjuk, amelyet e korszak létrehozott. A bemutató amagyar találmányokat külön kihangsúlyozza. Szó esik Csonka János–Bánki Donát porlasztójáról, amelynek az ötletét állítólag egy virágáruslánytól vették. A hölgy egy fúvóka segítségével permetezett vizet a növényeire, ezt a műveletet látta meg a két mérnök, ha igaz. Ilyen jellegű bemutatók elmaradhatatlan eleme Puskás Tivadar telefonhírmondója is. Tudták egyébként, hogy mi a köze a kopaszságnak a tudáshoz? Puskás nagyon rövid idő alatt akart angolul megtanulni, ezért koponyájának egyik feléről leborotválta a haját. Félig kopaszon akkoriban tisztes polgárember nem ment utcára. Puskás így kényszerítette magát a könyvek és szótárak mellé.

Hol vásárolt kalapot a brassói ténsasszony? – kérdezi nagy betűkkel az egyik felirat. A bevezető sorokban említett Baross Gábor miniszter azt szerette volna, ha azt a kalapot Budapesten veszi meg a ténsasszony. Ehhez nemcsak vasút kellett, hanem olyan díjrendszer is, amely megfizethető. Baross Gábor díjszabási rendszerét Európa átvette, a brassói hölgy meg nekiindult kalapot venni Budapestre.

A bemutatón olyan apróságokat is megtudhatunk, hogy miért van Széchenyi nevű megálló Isztambulban. Természetesen Széchenyi Ödön tiszteletére, aki budapesti mintára megszervezte a városi tűzoltóságot. És azt tudják-e, hogy hol található az Eötvös- csúcs? A dél-tiroli Dolomitokban neveztek el egy hegyet a túrákat kedvelő Eötvös Lorándról. A torziós inga kiötlője egyébként – egy tabló szövege szerint – ha tehette, a háza és az egyetem közötti több kilométeres utat lovagolva tette meg.

A transzformátort ugyancsak magyarok – Bláthy–Déri–Zipernowsky – találták fel, mint ahogy a világ első villanyórája is ezen a tájon született. A leglátványosabb kiállítási elem mégis az a többtonnás, 112 éves, főként a cséplőgépek energiaellátására használt lokomobil, amely a mezőgazdaság gépesítésének legjelentősebb eszköze volt. Láthatunk vagonbelsőt, polgári lakás részletét, eredeti elemeket az egykori Margit hídról, a néhány milliméter vastag fényképezőgépek korában otrombának tűnő, sokkilós egykori fotómasinákat. Kipróbálhatjuk a csőpostát, a telefonhírmondót, és érzékelhetünk egy olyan kort, ahol nemcsak szavakban, hanem tettekben is építették a jövőt.

Boldog békeidők a Közlekedési Múzeum ban FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS