A barbárrá válás története
Ceglédbercel közelében forgat filmet Szász János rendező az 1956-ban emigrált, Svájcban letelepedett – és tavaly elhunyt – Agota Kristof híres kisregényéből, A nagy füzetből. Ez az első produkció, amelyet már az új Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, magyar–német–osztrák–francia koprodukcióban készítenek. (A film teljes költségvetése 953 millió forint, az MNF 180 millióval járul hozzá, a kulturális államtitkárság pedig már korábban megajánlott 100 milliót.) A fenti jelenet a történet vége: a két gyerek főhős a második világháború borzalmait túlélve, hideg fejjel, számításból ráveszi apját, szökjenek át a határon. Őt küldik előre „kitaposni” az utat az elaknásított terepen.
– Ágota története arról szól, hogyan tanulják meg ezek a gyerekek elviselni az anyjuktól való elszakadást, a jó szavak elvesztését, a kegyetlenséget, a gyűlöletet és a háborút – magyarázza a rendező a fölvétel szünetében. Hozzáfűzi: a regényminden epizódját nem lehet földolgozni, a folyamatot kell ábrázolni, ahogy barbárrá válik a két fiú, kénytelen bűnöket is elkövetni.
Reveláció volt világszerte ez a kisregény az 1980-as évek végén, elsősorban szokatlan tömörsége, feszültsége és a fiúk döbbenetes jellemfejlődésének ábrázolása miatt. A történet szerint a háború kitörésekor egy határszéli városba, nagyanyjukhoz viszi az anya az ikreket, ettől kezdve kegyetlen a sorsuk. Idomulnak hozzá. Jellemző epizód, amikor anyjuk értük megy, hogy együtt meneküljenek a közeledő ellenség elől, ám egy becsapódó gránát széttépi. Holttestét elhantolják, de később a hadifogságból szabaduló apjuk kiássa a csontokat.
–Mindez csak néhánymondat a regényben. De amikor a filmen ott áll az esőben az apát játszó Ulrich Matthes, a fiúkat megjelenítő Gyémánt László és András a nagyanyát alakító Molnár Piroskával, titokzatos, érzéki módon szembesülünk Ágota szövegével – mondja a rendező, hozzátéve, maga is akkor lett egészen tisztában az apafigura karakterével, amikor kiássa a csontokat. Addig kérdéses volt, hogyan tudja a két fiú annyira megutálni az apját, hogy képes legyen fölrobbantani. Így már nem az.
– Ha szereted a munkád, sosem fáradsz el – mondja mosolyogva Ulrich Matthes a hosszú próba és fölvétel után. A német színész olyan jelentős produkciókban játszott fontos szerepeket, mint a Hitler végnapjait megörökítő A bukás, vagy az ugyancsak háborús témájú A kilencedik nap. Nem bánja, hogy ismét háborús filmben játszik. – Ha meg tud érinteni a szívedben, a gondolataidban, akkor nem merül föl, hogy no, ez már megint ugyanaz – magyarázza, és azzal folytatja, hogy nagyon erősnek találja A nagy füzet történetét, és amikor elolvasta a forgatókönyvet, rögtön érezte, részt kell vennie a filmben. Szerepének nehézségét abban látja, hogy az elején még harmonikusnak látszó családi kapcsolat után a végére mindenkit elpusztít vagy megnyomorít a háború – ezt kell érzékeltetni.
Kitűnő partnerre lelt a főszereplő ikerpárban, akiket a Tolna megyei Kocsolán talált meg a rendező. Hatodik osztályba járnak, már több mint 30 napja forgatnak, és egyáltalán nem unják. Szüleik elváltak, anyjukkal élnek, a sorsuk nekik sem könnyű. Azt mégsem gondolják – említik a kérdésre válaszolva –, hogy olyanná válhat egy mai gyerek élete, mint amilyet eljátszanak. Az eredeti regényt nem olvasták (nem is nekik való), de minden este ismerkednek a következő napi forgatókönyvpenzummal.
– Pontosan értik, érzik, miről szól a történet, valósággal visznek minket a hátukon – értékeli közös munkájukat a rendező. Szász másfél évtizedet várt, hogy fölszabaduljanak A nagy füzet megfilmesítési jogai. Ezzel a produkcióval az általa legjobbnak tartott saját film, a Woyzeck mélységéhez, drámaiságához szeretne visszatérni. Úgy érzi, ebben segítették a Filmalapnál a közös forgatókönyv-elemzéssel, és hasznosnak tartja az együttműködést. Amikor fölvetjük, hogy a kiemelt támogatás fejében az MNF-nél lesz „az utolsó vágás elfogadásának” joga, pontosít: a Filmalapnál konzultáció lesz, nem végső vágás.
