Az első film általában személyes élményen alapul. Mikor döntötte el, hogy egy bizarr szerelmi drámával kezdi a karrierjét?

Egy örökkévalóság telt el azóta: az Együtt az ég alatt első, még ötletverzióját több mint tizennyolc éve vetettem papírra. Azóta persze számos alkalommal átalakult. Amikor polgári szolgálaton voltam Németországban, akkor hallottam először a férfi történetét, aki Marseille-ben öngyilkos lett annak a kórháznak a parkolójában, ahol épp másnap kezdett volna dolgozni. Később a felesége elkezdte kutatni a tragédia okait, és kiderült, hogy a férje sosem járt orvosi egyetemre, és nincs is orvosi diplomája. Az nyűgözött le a sztoriban, hogy két ember úgy tudott egymás mellett élni, hogy nagyon sokmindent nem tudtak egymásról, kvázi idegenek voltak egymás számára. Azt kérdeztem magamtól: vajon lehet másképp is? Mennyire tárulkozunk ki egymás előtt manapság egy kapcsolatban? Megengedi-e a szerelem, hogy valóban meglássuk, megismerjük a másikat? Csaknem húsz éven át gondolkoztam ezen. Meg persze azon is, hogy a nő vajon hogyan tudott továbblépni a trauma után. Érdekes, amikor a könyvet írtam, arra törekedtem, hogy minél többet szenvedjen, erre sikerült egy teljesen passzív, a gyászról szinte tudomást sem vevő karaktert megalkotnom. Rájöttem, hogy a szerelemnél a gyász sokkal egyénibb, intimebb érzés, ennek a megélése, feldolgozása sokkal egyénibb.

A gyászt tagadó asszonnyal egyébként szinte deviáns karaktert hozott létre.

Lehet. Kétféle ember létezik: az áldozat, aki hagyja, hogy a körülmények meghatározzák az életét, és a harcos, aki szembeszáll a sorssal, vagy legalábbis megpróbálja. Tizennyolc éves koromban volt egy barátnőm, aki egyszer csak bejelentette, hogy megcsalt egy másik férfival. Nem azt reagáltam, hogy „hogyan tehetted ezt velem?!”, hanem elnézést kértem tőle, amiért olyan keveset foglalkoztam vele, hogy le kellett feküdnie valaki mással. Nem voltam hajlandó elfogadni az áldozat szerepét, inkább a felelősséget és az azzal járó terhet választottam. Amikor évekkel később visszatekintettem erre, rájöttem, hogy eléggé bizarr módon értékeltem a helyzetet, mégis sokat segített abban, hogy meg tudjuk beszélni a kapcsolatunkat. Ekkor kezdtük el igazából megismerni egymást. Ezt a személyes tapasztalatot a filmbe is beépítettem – ezek nélkül nem jutottam volna egyről a kettőre.

Hogyan tanult meg nőként gondolkodni?

Sehogy. Viszont férfi ként sokkal könnyebb volt „a kívülálló szemszögéből” felépíteni a karaktert. Amit azonban a vásznon lát, az nem csak az én érdemem: a főszereplő, Sandra Hüller rengeteget tett hozzá a figurához. Én csak megírtam a dialógusokat, melyeket ő interpretált. A forgatás előtt volt egy több mint kéthetes próbafolyamat. Ezalatt nagyon sokat formáltunk az alapanyagon – rengeteget tanultam tőle.

Az Együtt az ég alatt számos ibseni elemet tartalmaz, alapvetően az élethazugságokról szól.

Nem hiszem, hogy a hazugság rossz vagy bűnös dolog volna manapság. Nap mint nap hazudunk megszámlálhatatlan ok miatt, minden egyes ember hazugságokra építi fel a saját valóságképét, és mindennek tulajdonképpen nem sok köze van a realitáshoz. Ennek fényében nem hökkenek meg, ha nekem hazudik valaki, és nekem sem esik nehezemre, hogy hazudjak: az emberi agy erre van „beélesítve”. Régen nagyon bénán hazudtam, de fejlődök – ez viszont nem feltétlenül jó dolog. Mindenesetre igyekszem visszafogni magam a hozzám legközelebb állók esetében, mondjuk úgy, hogy részigazságokat megosztok velük – mert titkokra azért mindenkinek szüksége van.

A filmben több szexjelenet is van, de mindegyikben csak sejtet. Ugyanakkor teljesen ártatlannak tűnő jelenetekben előfordul a direkt meztelenkedés.

Noha nincs ellenemre a pornográfi a, egy játékfi lmben kifejezetten zavarni szokott az explicit szex, mert elvonja a néző figyelmét a történetről. Egyszerűen háttérbe szorul, mert a közönség tudat alatt már a következő „behatolást” várja. Arra törekedtem, hogy a fi lmben a szexjeleneteknek legyen többletjelentésük. Ehhez – úgy gondoltam – az szükséges, hogy előleget adok: éppen ezért mutatom meg a főszereplőt teljesenmeztelenül egy teljesen hétköznapi helyzetben. A meztelenség itt nem a szexualitást fejezi ki, hanem a bizalmat, egyfajta lelkiállapotot jelez.

Az első egész estés moziját csaknem húsz évig tartott tető alá hoznia. Ilyenkor azért csak rákérdez az ember: mikor jön a következő?

Meghökkentően gyorsan. A második filmtervemet napok alatt papírra vetettem. Ez egyfajta védekezés is volt, figyelemelterelő feladat, mert nagyon féltem, hogy az Együtt az ég alatt berlini díjától és az elismerő kritikáktól egyszerűen el fogok szállni. Nem bíztam magamban. Az új mozi is egy asszonyról fog szólni, aki negyvenöt éves korában egyszer csak amnéziás lesz, mindent elfelejt, és újra kell tanulnia az egész életét meg az összes érzelmet, de az új személyisége fellázad a régi ellen.

„Titkokra azért mindenkinek szüksége van”