A fizetőzónán túl, egy hangulatos vágóhídi lerakat és egy bedőlt cukrászda között léptem Cegléd földjére először; köröttem csend és olyan tömény pakuraszag volt, hogy már azzal be lehetett volna fűteni – így jár, aki smucig, bár többnyire sokkal jobban. Az Árpádról elnevezett utcán indultam a közeli belváros felé, a kissé rurális, földszintes közeget a vadregényes észak-alföldi táj törzsökös fásszárúival, tehát magashegyi fenyőkkel, valamint egy impozáns, mályvaszínű művházzal színesítették a különböző korok berendezői, bár a Kossuth Lajos című neobarokk kultúrpalota melléküzemági modorú alumínium keretes nyílászáróit elnézve gyanítható, hogy némelyiküknek nem állt rendelkezésére megfelelő hatástanulmány.

Kisvártatva a Kossuth téren bukkantam fel, ahol mindenekelőtt egy remek, majolika-strasszos szecessziós házra hívtam fel a figyelmemet – itt működik a helyi földhivatal –, majd természetesen a műemlékként becsült, klasszicista Szent Kereszt katolikus templomra (1822–1825), Homályossy (Tunkel) Ferenc művére. A templom előtt barokk hangulatú Szentháromság látható (1896), mögötte Somogyi József Dózsa György emlékműve (1972). Az itt némileg anorexiásforma Dózsának szintén nagy kultusza van Cegléden, tekintve, hogy sokan azt hiszik, Kossuthhoz hasonlóan ő is mondott a városban beszédet, valamint tekintve, hogy –amint azt egy közeli emléktábláról leolvashattam – egyik híres alvezére, Mészáros (Nagybotú) Lőrinc plébános ehelyt élt, ellentétben például Kossuthtal. A teret a szépen felújított eklektikus Városháza zárja le túlnan (1891–93), amely sok egyéb mellett arról is nevezetes, hogy van egy sarkosodása, ahol nem más, mint Táncsis Mihály árulta könyveit 1876-ban és 1877-ben. A márványlapra vésett állítást egy idézet támasztja alá: „A városház előtt, közvetlenül a kenyérárúsok mellett foglaltam állást” (Táncsics Mihály). A túloldali sarkon még egy nevezetes tábla várja a nézelődőt, ez a ceglédi beszéd pontos helyét jelöli.

Az ember, ha nem direkt az ellenkező irányba indul, innen a Szabadság térre lyukad ki, ahol mindenekelőtt Közép-Európa legnagyobb református templomát csodálja meg: a Hild József által jegyzett épületet 1836 és 1870 között alakították ki. Mellette részint az ún. Turini emlékoszlop (2002), részint a Jobbik Trianon-mementónak szánt kopjafája (2010), másfelől pedig az az erkély vehető szemügyre, amelyen Kossuth bemutatta a népnek Batthyány Lajost; a balkon eredetileg a pozsonyi Zöldfa fogadón volt megtalálható, most acéltraverzek tartják a megfelelő magasságban. A Szabadság tér közepét gondosan polírozott Kossuth-emlékmű díszíti (ez az ország első többalakos Kossuth-szobra, készült 1902-ben, szerző: Horvay János), a szélét egy formás neogót evangélikus templom, a másik szélét meg Örs vezér tere mintájú pavilonok; az egyik tönkrement kiskereskedésen a „Happy End Könyvesbolt” felirat látható.

Kicsit arrébb, a Múzeum utcában újabb káprázatos szecessziós épület bűvöli el a vizitelőt: ez a Kossuth Múzeum, amelynek legfőbb büszkesége nagy államférfi hosszú életét és munkásságát bemutató állandó kiállítás. A fotókkal, festményekkel, személyes tárgyakkal, képeslapokkal, korabeli dokumentumokkal és egy komplett szobabútorzattal berendezett tárlaton megtekinthettem egy angol újságban megjelent korabeli rajzot, amelynek címe „A menekülő Kossuth”. Nos, hősünk a képen férfiruhában van, és a jellegzetes szakállát viseli, vagyis eszerint vagy nem igaz a pletyka, hogy nőnek álcázva szökött meg az országból, vagy ettől még igen.

Balkon egyenesen Pozsonyból