Az ember nem is gondolná, amikor Michelangelo istenemberét bámulja a Sixtus-kápolna freskóján, hogy a Vatikán szupertitkos, föld alatti bunkerének plafonját tapodja. Miért is gondolná, hiszen mostanáig csak kevesen tudták, hogy a II. János Pál pápa által 1982-ben megnyitott titkos vatikáni archívum éppen a milliók által látogatott múzeum udvara alatt húzódik. Ez a csupa beton, klimatizált intézmény ötezer négyzetméteren és két emeleten rejtegeti a katolikus egyház történetének titkos iratait az inkvizíciótól az eretnekségen át Luther Márton kiátkozásáig. A turisták tekintete elől gondosan rejtve 85 ezer folyóméternyi dokumentum őrzi itt a pápai állam titkait a nyolcadiktól egészen a huszadik századig. Vasrácsokkal elzárva egy külön rész, a „szentek szentje”, amely a lengyel pápa döntésének értelmében még a kutatók előtt is zárva van. A jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek csak a közelmúltban merészkedett elődének döntését felülbírálni, s megnyitni a titkos archívum egy kicsiny részét: kutathatóvá tette a két világháború közötti időszak dokumentumait. De Monsegnor Sergio Pagano, az archívum prefektusa bizakodóan nyilatkozik a jövőről is: „Kilenc éve vitatkozunk a II. világháború időszakának dokumentumairól, azok nyilvánosságra hozásáról. Szerintem az egyház csak nyerne általa, mindenki megítélhetné, milyen sokat tett XII. Pius pápa a háború befejezéséért”.

A nyitás óhaját illusztrálja talán az a kiállítás is, amely a római Capitolium múzeumban tárja a közönség elé a vatikáni archívum zárt anyagának száz darabját. A Lux in Arcana című kiállítás révén valóban fény vetül a titkokra. Pergamenek, kéziratok, repedezett bőrkötésű vagy fakalitkába zárt dokumentumok, pápai bullák sorakoznak a félhomályban, ahol az egyetlen fényforrás a kiállított tárgy fölé vetül. A több száz éves kéziratokat persze vitrinekbe zárták, tanulmányozásukat itt-ott elhelyezett nagyítókkal próbálják megkönnyíteni. A látogatók sora olykor összetorlódik. Különösen annál a 60 méter hosszú pergamennél, amelyen a templomos lovagok elleni egyházi periratok olvashatók. Az inkvizíció 231 vallomást gyűjtött össze róluk 1309 és 1311 között V. Kelemen pápa bullája nyomán. Egy ötven centiméteres pergamen, rajta fekete tintával, gyöngybetűkkel Szép Fülöp francia király 1307. október 13-i dátumú parancsa a francia templomosok letartóztatására. A vád ellenük eretnekség, szodómia, erkölcstelen viselkedés, bálványimádás. A büntetés nem maradt el, közülük 54-et elevenen megégettek. De a kiállított dokumentumok között látható a dominikánus GiordanoBruno ellen lefolytatott per írásos anyaga is, akit vádlói konok, veszedelmes alaknak minősítettek, torkát egy vasgyűrűvel szorították, nyelvét harapófogóval kitépték.

Számos korabeli levél tanúskodik arról, hogy milyen sok borsot törtek a tudósok, filozófusok és feltalálók az egyház orra alá a maguk haladó, ámde erkölcstelennek nyilvánított gondolataival. Itt látjuk Kopernikusz kérvényét, amelyben arra kérte III. Pál pápát, engedélyezze neki a fiatal Jan Loytz alkalmazását. Galileo Galilei, bár megtagadta tudományos álláspontját, nem úszhatta meg az egyház büntetését. Olvashatjuk Erasmus levelét is, amelyben nehezményezte az egyház Luther elleni éles kirohanását. S mintegy csattanóként kikölcsönözték a titkos vatikáni archívumból Bonaparte Napóleon vörös viaszpecsétes konkordátumát, amelyben a császár engedélyezte a szabad vallásgyakorlást.

A római capitoliumi múzeumban szeptember 9-ig látható kiállítást az olasz sajtó úgy kommentálja, mint a titkos vatikáni archívum megnyitásának első lépését.