Kukkoljon a Katonában!
Lehetetlen. Kint is, bent is. Míg a régi műsor retrójára készül az író Vámos Miklós a Radnóti Színházban, addig a Nagymező utcai bejárattól az Andrássy úti Párizsi Nagyáruházig kígyózik sor.
Hogy mindenki bejut, arra azért nem merném bevenni a mérget. Egész este hol nő, hol apad a sor a – Múzeumok Éjszakája mintájára létrehozott –Színházak Éjszakáján, például a Radnóti előtt. Aki bejut a Lehetetlenre, ki sem akar menni a teremből, meghallgatja Bálint András új – Úr és kutya –című estjének részletét is.
De nemcsak a Radnótiban, hanem állítólag mind a tizenhárom helyszínen, a József Attilától a Kolibrin át a Tháliáig tömegek várnak – süvítő szélben, csöpörgő esőben. Aki a Vígbe készül, szerencsésebb, hiszen ott jóval nagyobb a befogadókapacitás, mint a Mikroszkópban. Az Operett sem az apróbb helyszínek közé tartozik, de azt mondják, majdnem az Oktogonig álltak az eltökélt rajongók az operett- és musicalmaratonért, a tánctanulásért. A Katona Kamrája előtt a gyerekkori banánért való sorban állás jut eszembe. Legalább két óra a bejutás, a sor gyümölcse pedig kétperces peepshow. A mögöttem álló fiatal lányok abban reménykednek, legalább egy férfi fog vetkőzni. Megijednek, mikor másfél órás várakozás után feldühödött asszonyok azt kiabálják: menjetek haza, ez nem ér meg ennyit.
Pedig nyilván megérte volna: a szervezők úgy tervezték, az emberek jönnek-mennek. Bekukkantanak, söröznek, visszanéznek, hiszen negyedóránként változtak a fellépők. Elmennek a környéken máshova, hiszen a karszalagjuk mindenhova érvényes. De ki gondolta volna, hogy még az épületen belül is egy órát kell várakozni? Mikor bejutok, Fekete Ernő jódlizik és szájharmonikázik… „Ami jó, az elrepül, a rossz meg nyakunkra ül.” Mire rájövök, hogy ez a Talizmán című darabból van, letelik a 120 másodperc.
A levezető sör után, kint az utcán, elém toppan egy férfi: azonnal feleljek arra, érdemes-e kivárni a sort. Mit lehet erre mondani?
Elemezzük a helyzetet. Az jó, hogy az embereket még izgatja a színház, odaadóan várnak órákat akár egy kulisszabejárásért is. Csodás, hogy a nagy elvonós időszakban néha kerül extra pénz a fővárosnál, és a társulatok cserébe bevállalnak egy éjszakai programot. De persze tele van gyerekbetegséggel az első Színházak éjszakája: például alig néhány színházban szerveztek „főműsoridőben” – héttől tízig –, előadás helyett programot, pedig tíz után már szétoszlik a tömeg.
Dr. Szervét Tibor jogi és életmódtanácsaira érek vissza a Radnótiba. Csurig tele a nézőtér, állóhely sincs, a jogi karon végzett, tényleg doktor színész osztja a tanácsot. Nézőket hív fel a színpadra, és például az április 1-jétől teljes szigorral büntető dohányzási törvény kapcsán elmeséli, hogyan szokott le huszonhétszer ideiglenesen, huszonnyolcadszor talán véglegesen a dohányzásról. Ezzel egy időben Kováts Adél sminkel az előcsarnokban, míg Gazsó György pompás borkóstolót tart a büfében. Az egymáshoz préselődő emberek kortyolgatják a borokat, aztán feladják. Az idegenekkel való ennyire szoros kapcsolat és a kóstolás valahogy nem kompatibilis. Akik maradtak, azt mesélik, a ruhatárosképzésért mégis megérte.
Átrohanunk tízre az Örkénybe, érintve az Új Színházat, ahol épp a belépőket fotózzák, és a nézőtér előtt sorakoznak az emberek. Toporgunk az Örkénynél, a Madách téren, várjuk, míg kijön az esti közönség, és bemegy az éjszakai publikum. Három program közül lehet választani. Szellemvasúton kalandtúrázni Mácsai Pállal, a színház – születésnapos – igazgatójával, zenés kávéházazni az előcsarnokban, vagy Gálffi László villámbeszédóráját hallgatni. A harmadikat választom, és konstatálom: pont azt a hölgyet sorsolja ki növendéknek a színész, aki Szervétet is kérdezte a dohányzásról. Itt azt hallgathatja meg gyakorlás közben, hogy a csecsemők azért sírnak olyan hosszan, kitartóan, mert jó helyen veszik a levegőt. És ezt valahogy felnőtt korunkra teljesen el is felejtjük.
Nem teljesen világos, azért kell-e matracra feküdnie Beátának, a munkanélküli közgazdásznak, hogy a csecsemői állapothoz térjen vissza; de Gálffi instrukciója szerint azt kell hajtogatnia: hétfőn itthon vagyok, kedden vidéken vagyok, szerdán itthon vagyok, csütörtökön vidéken vagyok, pénteken itthon vagyok, szombaton vidéken vagyok, vasárnap vidéken vagyok.
Ami engem illet, vasárnap itthon maradtam.
Átadták a Hevesi-díjakat
Ezúttal a Hevesi Sándor-díjat is a Színházak Éjszakáján vehették át az idei díjazottak. Bodó Viktor rendező, Fehér Ferenc koreográfus és Pászt Patrícia fordító részesült az elismerésben.
