Éjjel is nyitva
Két ikonikus kortárs festő, a 75 éves David Hockney és a múlt év nyarán nyolcvankilencedik életévében elhunyt Lucien Freud tárlata iránt akkora az érdeklődés, hogy a világhálón hozzáférhető jegykészlet Hockney esetében már rég el is fogyott. Reggelente hosszú sorok kígyóznak a néhány száz napi belépőért a borsos, 14 fontra beárazott jegyek ellenére. Ennek következtében mindkét múzeum alaposan meghosszabbította nyitva tartását, a Royal Academy pénteken és szombaton éjfélig, a National Portrait Gallery csütörtökön és pénteken este kilenc óráig fogadja vendégeit.
Lucien Freud hajlott kora ellenére kivette a részét a 2007 óta tervezett, május végéig nyitva tartó esemény előkészítéséből. Sigmund Freud unokájának több mint száz olajfestményét és papírra készült képét sikerült összeszedni a világ számosmúzeumából és magángyűjteményéből. A National Gallery oldalában elhelyezkedő képtár történetének eddigi egyik legsikeresebb vállalkozásáról van szó, melyet az első hónapban több mint ötvenezren tekintettek meg. A publicitásnak kifejezetten kedvezett, hogy a kiállítást kevés önálló megjelenésének egyikén Cambridge hercegnője, az egykori Kate Middleton is megnézte, és a kiszivárgott hírek szerint elidőzött az 1961-es keltezésű Terhes lány portré előtt.
Az egy-egy modelljének napokat, ha nem heteket és hónapokat szentelő zseniális művész terméséből különös figyelem övezi a dús bájakkal megáldott Sue Tilley 1995-ben készült, Alvó szociális jóléti felügyelő című aktképét, mely 2008-ban rekordot döntött: élő művész alkotásáért sosem adtak többet, mint az érte egy árverésen leperkált 17,2 millió font (több mint 6 milliárd forint). Ugyancsak sokan kíváncsiak a nőcsábász, különböző feleségeknek és szeretőknek legalább tizenöt, de egyes feltevések szerint negyven gyermeket nemző Freud utolsó, immár félbemaradt önarcképére. Lucien Freud világhírű modelljei közül látható a tárlaton több kollégája, Frank Auerbach, Francis Bacon és David Hockney, az arisztokrata Lord (Jacob) Rothschild és Hans Heinrich
Thyssen-Bornemisza báró. A többnyire minden idealizálást nélkülöző, egyszerre visszataszító és lebilincselő expresszív vásznak között bizonyos felüdülést jelentenek az édesanyjának emléket állító, bensőséges szeretetet sugalló portrék. A Freud által oly kedvelt szupermodellek közül erről a kiállításról kimaradt Kate Moss és Jerry Hall arcképe, de ennél is feltűnőbb II. Erzsébet távolmaradása. Lucien Freud 2001-ben befejezett, a brit közvéleményben kíméletlen ábrázolása miatt vihart kavaró kis alakú képe nem veszett el, a Royal Collectionhöz tartozó festmény a gyémántjubileum évében először Edinburghban lesz látható.
Kevesen gondolták, hogy a National Gallery legutóbbi Leonardo-szenzációjával bármely rivális intézmény fel tudná venni a versenyt. Ha a reneszánsz mester munkáinak állapota megengedte volna, és nem kellett volna tartani a fény káros hatásától, a múzeum kész lett volna a huszonnégy órás nyitva tartásra is. Egyelőre ugyanígy ellenáll a kísértésnek a Royal Academy of Arts, ahol még április 9-ig várja a látogatókat David Hockney A Bigger Picture (Teljesebb kép) címet viselő tárlata. A Yorkshire-ben élő művész munkásságából készült válogatás szöges ellentéte egykori barátja, Lucien Freud kiállításának. Teremről teremre haladva szívet melengető és szemet gyönyörködtető, színpompás vásznak és iPaden alkotott művek kinagyított, kinyomtatott változatai sorakoznak, bizonyítva az élete jelentős részét Kaliforniában töltő művész szinte megszállottan szoros kapcsolatát a természettel, annak változásaival. Legalább ennyire árulkodik a bemutató Hockney korát majdhogynem meghazudtoló képességéről a multimédia fortélyainak leleményes alkalmazására.
