A rendezetlen jogi helyzetű nonprofit tartalomszolgáltató leradírozása csak az egyik epizódja annak ameghökkentő küzdelemnek, amely immár hónapok óta zajlik, egyfelől a kiadók, másrészt a szerzők és a felhasználók (másképp fogalmazva: a tudomány) között a publikált tudományos eredmények hozzáférhetőségéért.

A jelenlegi rendszerben a tudományos élet szereplői jellemzően ingyen írják, szerkesztik és lektorálják a tudományos közleményeket (sőt nemritkán fizetnek is a publikáció lehetőségéért), ugyanakkor a legfontosabb referált és lektorált szakmai kiadványok döntően fizetősek, sőt kifejezetten drágák. Emiatt a világ legnagyobb tudományos kiadója, az Elsevier elleni bojkottfelhívást már a világ több mint 8500 vezető tudósa írta alá, különösen azt kifogásolva, hogy a holland cég árai „mértéktelenül magasak”, a tudományos intézményeket olyan előfizetési csomagok megvásárlására kényszeríti, amelyek számukra irreleváns kiadványokat is bőségesen tartalmaznak, és a kiadó támogatja a szabad információcserét korlátozó nemzetközi egyezmények (a SOPA és társai) megszületését.

Az Elsevier (ahogyan arról Harald Boersma, a kiadó vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója lapunkat tájékoztatta) „tiszteli a szerzők döntési szabadságát, és kész megvitatni a felvetéseiket”. A kompromiszszumkészséget jelző nyilatkozat szerint ugyanakkor a digitalizálásnak köszönhetően a hozzáférés egy-egy műre jutó költségei folyamatosan csökkennek, és jelenleg alacsonyabbak,mint bármikor korábban, a kiadó pedig egyre több olyan fizetési opciót kínál, amikor címenként (akár cikkenként) lehet megvásárolni a szükséges tartalmakat.

Összességében azonban változatlanul igaz, hogy ma már a legfontosabbnak tekinthető publikációk teljes körű előfizetését alig néhány intézmény engedheti meg magának a világon, és még az olyan nagy és gazdag egyetemek is szűrésre kényszerülnek,mint a Harvard vagy a Yale. Ezen a helyzeten próbált változtatni a Gigapedia nevű nonprofit kezdeményezés, amelynek keretében a tudósok (olykormaguk a szerzők) szkennelték be és tették közzé az interneten a szakterületükön megjelenő új kiadványokat.

A Gigapedia az elmúlt egykét évben tudományos katalizátorrá és a szegényebb országok tudományos/felsőoktatási műhelyei ben a tudástranszfer első számú forrásává vált. A bezárást elsősorban ezek az országok érzik majd meg (versenyképességi deficit formájában), de a világszerte felháborodást és tiltakozásokat kiváltó lépés optimista vélemények szerint akár a jelenlegi szerzői jogi rezsim gyökeres reformjához is utat nyithat.

Így működik

Az új teóriákat maga a tudományos közösség minősíti. Aki a releváns publikációkat nem ismeri, olyasmire pazarolhatja az energiáját, amit mások már bizonyítottak vagy cáfoltak.