Viktóriától Dianáig
Az átalakítást az állami támogatásban nem részesülő, jótékonysági szervezetként működő Historic Royal Palaces végeztette el, 12 millió fontos költséggel. Régi fényében ragyog a Kensington-park is, melyről az olvasóknak elsőként az juthat eszébe, hogyan borították el virággal a gyászolók Diana walesi hercegnő 1997. augusztus 31-i halálát követően. A magas rácsok és kerítések lebontásával helyreállt a közvetlen összeköttetés a park és a kastély között, illetve újjászületett az eredeti, a XVIII. század első feléből származó kert, melyet az egyik legbefolyásosabb brit tájépítész, Charles Bridgeman tervezett.
A Kensington-palota, ahová rövidesen beköltözik Cambridge hercege és hercegnéje, Vilmos és Kate, 1605-ben magánkúriának épült. Első királyi lakója a közösen uralkodó pár, III. (Orániai) Vilmos és felesége, II.Mária volt, akik mindenáron el akartak menekülni a Whitehall kormányzati negyedből. Jelenlegi formáját az elmúlt három évszázad legnevesebb építészei – köztük Sir Christopher Wren és John Nash – koprodukciójának köszönheti. Az ihletett felújítás során egy látványos, csipkés benyomást keltő fényszoborral díszített középpontot alakítottak ki, ahonnan most három, rövidesen négy különböző irányba indulhatnak el a látogatók.
Az egyik csapás a Viktória királynő emlékének adózó bemutatóhoz vezet, amely jórészt az uralkodó saját szavaival, naplójából és leveleiből idézett szövegekkel mutatja be a „korona mögött rejtőző embert”. A „Viktória felfedése” címet viselő tárlat első terme a Titkos Tanács első ülését eleveníti fel. Viktória nyolc hónapos korában vesztette el édesapját, Eduard kenti herceget és mindössze 18 éves volt, amikor 1837-ben nagybátyjától, IV. Vilmostól megörökölte a trónt. A gyönyörűen helyreállított Vörös Szalonban olvasható szövegek elárulják, mennyire megrémítette az ifjú királynőt az uralkodás feladata. Mintegy háromszáz, zömében a királyi paloták saját gyűjteményéből származó tárgy érzékelteti Viktória Kensingtonban töltött magányos, sivár gyermekkorát, majd viszonylag rövid boldogságát, végül hosszú özvegységét. Fiatalon elhunyt férjére, a „Royal Consort” címet viselő Albert hercegre utal például az a csodálatos arany, gyöngy és rubin ékszeregyüttes, amelyet ő tervezett és ajándékozott hitvesének 1842-ben. Megtekinthetők egymásról készült arcképvázla taik, vagy annak a zeneműnek a kottája, mellyel a herceg még eljegyzésük idején lepte meg Viktóriát. A kiállított öltözékek közül a királynő egyszerűségében is fenséges, elefántcsontszínű selyem esküvői ruhája legalább annyira érdekes, mint az a katonai stílusú vörös és arany kabátka, melyben a krími háborúból hazatérő egységeket fogadta. Beszédesek gyászruhái is: Albert 1861-es elvesztése és saját 1901-es halála között már kizárólag feketében járt.
A Kensington-palota új kiállításai közül ha terjedelmében nem is, vonzerejében mindent túlszárnyal Diana walesi hercegnő öt beszédes öltözékének bemutatása. Dianának a palota volt a rezidenciája Károly herceg feleségeként, majd a világ egyik legáhítottabb elvált asszonyaként is. Az első ruhát, az Emanuel szalon által tervezett fekete, vállpánt nélküli estélyit még jegyessége idején viselte a trónörökös társaságában, míg a Gianni Versace nevéhez fűződő rafinált fekete koktélruha – melyet az Apollo 13 című film bemutatójára választott ki – már a Károly utáni időszakban dobogtatta meg a férfiak szívét. Mint a sajtóbemutatón Deirdre Murphy, az új látnivalók kurátora elmondta, ezek a különleges ruhák Diana „változó, fejlődő stílusát és a divat világában játszott felbecsülhetetlen szerepét húzzák alá”.
A harmadik fejezet a palota reprezentációs célokat szolgáló termeit foglalja magába. Ezek a helyiségek álltak az udvari élet középpontjában többek között Vilmos és Mária, Anna, I. és II. György uralkodása idején. A királynői lakosztályok faburkolattal díszített, bensőséges szobáiban multimédia installációk, interaktív színpadi jelenetek, ragyogó történelmi ruhák kísérik nyomon a Stuart-dinasztia felemelkedését és hanyatlását, például a magát tizenegy évesen a halálba táncoló trónörökös, „Kis” Vilmos fájdalmas történetét. A királyi lakosztályok ezzel szemben nagyszabású, impozáns termek, melyek életre is kelnek.
II. Erzsébet gyémánt jubileumához közeledve május végétől egy további kiállítás látható majd a Kensington-palotában, melyet a legutóbbi hatvanadik évfordulós eseménysornak, Viktória királynő 1897. júliusi ünneplésének szentelnek: ez felidézi majd a XIX. század végi London viktoriánus életformáját, illetve magát a fesztivált és a díszfelvonulást is.
