A Goldmark-menedék
Mint tudjuk, az „elkülönítés” 1944 elején már előrehaladott folyamat volt, végső fázisa, a zsidók gettóba, majd megsemmisítő táborokba hurcolása nem sokkal azután következett. Igen „előzékeny” volt a harcos katolikus orgánum, amikor az ótestamentumi témákat még kegyesen meghagyta (volna) a már tenyérnyi helyre szorított zsidó művészeknek. Noha csak rövid időre, mert az említett Mózes-előadás már az utolsók egyike lehetett.
A pesti hitközség „Goldmark-termi színházának” működése 1939-ben kezdődött. Addigra két, nagy többséggel meghozott törvény a minimálisra korlátozta, valójában megszüntette a zsidó származású művészek föllépési, megjelenési lehetőségeit, ezáltal megélhetését is. Válaszként a még 1909-ben alakult Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) megszervezte Művészakcióját, hogy enyhítse a kirekesztés következményeit. Hasznos Judit és Garics Erika tanulmányában (Százéves az OMIKE, Remény, 2009) olvasható: csak úgy engedélyeztek saját előadásokat, ha azokra nem árulnak nyilvánosan belépőjegyet, és a közönség kizárólag a zsidó hitközség, illetve az egyesület tagjaiból áll. De így is rendszeressé és sűrűn látogatottá váltak a színházi és opera-előadások, koncertek, irodalmi estek, képzőművészeti kiállítások. A fellépők gázsit kaptak, amely hozzájárult létfenntartásukhoz.
– Meglepő volt számunkra a részt vevő művészek nagy száma – mondja Harsányi László, a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület elnöke, a Holokauszt Emlékközpont volt igazgatója, aki munkatársaival kiállítást és rendezvénysorozatot készít elő jövőre az OMIKE életmentő akciójának történetéről. Az összegyűjtött adatokból kiderül, közel 200 színész, több mint 120 zenész és mintegy 160 képzőművész neve szerepelt a korabeli meghívókon. Köztük olyan kiválóságoké, mint a színházi területen Ascher Oszkár, Beregi Oszkár, Kellér Dezső, Mányai Lajos, Pártos Erzsi, Ráday Imre, Simon Zsuzsa; a zenei szekcióban Fischer Annie, Kadosa Pál, Komor Vilmos, Lukács Pál, Starker János; a képzőművészetiben Anna Margit, Bálint Endre, Bokros Birman Dezső, Szántó Piroska, Vajda Lajos. Összesen több mint 270 ezer látogatója volt a Művészakció eseményeinek egészen 1944. március 19-ig, amikor is német katonák jelentek meg, és végleg berekesztették az éppen folyó színpadi főpróbát. Később sokan a holokauszt áldozataivá váltak a résztvevők közül.
– Mindaz, ami a Goldmark-színpadon és a kiállításokon történt, a magyar kulturális örökség része, bemutatandó és megőrzendő – mondja Harsányi, hozzátéve, megállapodtak a budapesti zsidó múzeummal, hogy remélhetőleg már jövő tavasszal tárlatot rendeznek olyan alkotásokból, amelyek az OMIKE hat képzőművészeti bemutatóján szerepeltek, és magán- vagy közgyűjteményekből még elővehetők (kurátor: Basics Beatrix művészettörténész). Az eddig azonosított festmények, grafikák és szobrok a stílus és a tematika alapján sokszínűek, bár erős vonulatot képeznek a bibliai tárgyú alkotások – habár nem a jezsuiták „útmutatásai” miatt. Sok vallási témájú mű akadt a színpadi darabok között is, ami a fenyegetett identitás megőrzését próbálta segíteni. A szervezők szeretnék, ha a Bajor Gizi Múzeumban az előadásoknak is emléket állíthatnának, és terveznek emlékhangversenyeket, irodalmi összeállításokat is.
