Van élet Harry Potter után
– Egyrészt megnőtt a gyermek- és ifjúsági kiadók száma, másrészt a nagyobb, „felnőtt” kiadók legtöbbje is arra törekedett, hogy neki is meglegyen a maga sikerre váró sorozata, vagy legalább a profilt beillessze a kínálatába – magyarázza Janikovszky János, a Móra kiadó vezérigazgatója. (A legfrissebb példa erre a Libri kiadó, mely Kolibri néven indított gyermekkönyvkiadással foglalkozó részleget.) Jelenleg egyszerűnek tűnik a siker receptje: romantikus történet némi vámpírszósszal leöntve. Vagyis nem létező világokban nem létező lények élnek át nagyon is emberi érzelmeket. Azt viszont megsaccolni sem lehet, hogy a divat lecsengése után mire kapnak rá a fantasyre éhező rajongók.
A profittal kecsegtető kísérletező kedv dömpinget keltett, a dömping pedig azt eredményezte, hogy szétaprózódott az amúgy sem túl nagy méretű magyar piac. Három-négy éve egy fővárosi könyveslánc bármelyik boltjában 14 ezer címhez férhetett hozzá az olvasó (ami nem volt a polcon, azt meg lehetett rendelni). Ennyiből kitűnni csak szerencsével vagy makacs és kitartó marketinggel lehet. A siker számai pedig szerények: 3-4 ezer eladott példány már annak mondható. Ugyanakkor az is látszik már, hogy bár néhány kisebb kiadó a megszűnés szélére került, a többieket a válság nem nagyon bátortalanította el. Ez a szerzőkre is igaz. A Móra kiadóba hetente 30-40 kézirat érkezik, az elképesztő mennyiségű írásmű láttán Janikovszkynak néha az az érzése: többen írnak, mint olvasnak.
– Azért még ne temessük Harry Pottert! – figyelmeztet Balázs István, a varázslótanonc kalandjait kiadó Animus igazgatója. Az természetes, hogy az egyes kötetek megjelenését követő példányszámokat nem lehet szinten tartani, de folyamatosan van kereslet a hét kötet iránt. A Harry Potter és a bölcsek köve az összesített kiadói sikerlista 6. helyét foglalta el 2011-ben. Ez a könyvsorozat ma már szinte klasszikus, s ahogy a Micimackót, ezt is olvasni fogják az újabb és újabb generációk.
Más kérdés, hogy az Animusnál éppen fordított folyamatok zajlanak le, részben persze Potter miatt. A kiadó ma már több könyvet ad ki felnőtteknek, mint a serdülő ifjúságnak. A dömping miatt ugyanis egyre több gyerekkönyv jut egyre kevesebb gyerekre, és egyre nehezebb ráérezni a következő siker titkára. Bár létezik valamiféle korszellem, s vannak az egyes gyerekkorosztályokra jellemző igények, melyek segíthetik a tájékozódást, általánosságban pedig az látszik, hogy ma már elengedhetetlen a filmszerű pergés. A hosszú leíró részeket ugyanis nem díjazzák az ifjú olvasók. Az is elmondható, hogy a hatalmas kínálat közepette sokkal fontosabb lett a könyvek külleme.
A túlkínálat ellenére is vannak azért biztató jelek. A Móra kiadó leginkább a Pöttyös sorozatban bízik, az Animus Rosszcsont Peti kalandjait adja ki számottevő sikerrel, és töretlen lelkesedéssel jelentetik meg Jacqueline Wilson köteteit, melyek egyébként a legtöbbször kölcsönzött könyvek között vannak Nagy-Britanniában. S hogy mi érdekelheti a külföldi kiadást a magyar szerzők közül? Janikovszky Éva még mindig sláger: jelenleg Japánban és Svájcban vár kiadásra, és biztató tárgyalások folynak a brazil és a spanyol partnerrel. Leginkább viszont a kicsiknek szóló, minél kreatívabb, frissebb és egyedi grafikákkal illusztrált könyvek számíthatnak külföldi érdeklődésre.
És amikor azt hittük, hogy már sosem fogunk utcán toporgó rajongókat látni, akik alig várják, hogy kedvenc sorozatuk újabb részét átvehessék, akkor érkezett meg Leiner Laura és a Szent Johanna gimi. Február végén három napon át nehéz volt közlekedni a XIII. kerületi Hegedűs Gyula utcában. A didergős időben hosszú-hosszú sor alakult ki a könyvesbolt előtt, ahol a szerző dedikálta a gimis kalandok hatodik részét. Az öt után érkezőket már hazaküldték, de így is negyed nyolckor kanyarította utoljára oda a cím alá a nevét. A sorban állók 80 százaléka 12–17 év körüli lány, 15 százaléka anyuka, öt százaléka apuka.
„Életem legjobb születésnapja volt, négy és fél órát álltam sorba a dedikációért!” – áll egy aznapi Facebook-bejegyzésben. – Az osztályban minden lány olvasta – közölte azután a 14 éves lány az érdeklődésünkre. Egyik-másik fiú is a rajongók számát gyarapítja, de ők nem vallják be.
Az első kötetet 2010-ben adták ki a Könyvfesztiválra, mutatkozott iránta némi érdeklődés, de igazából az ünnepi könyvhéten tűnt föl, hogy mekkora sikere lesz a sorozatnak: a Vörösmarty téri dedikációnál hosszú sor alakult ki a Ciceró kiadó sátránál. Pedig a cég semmilyen propagandát nem fejtett ki, egyszerűen szájról szájra terjedt a könyv híre az iskolákban, és tódulni kezdett érte a diáknép.
– Az írónő nem szereti a feltűnést, nem ad interjút – mondja Leiner Linda, az L&L könyvesbolt tulajdonosa. Most 27 éves húga már öt könyvet írt kisebb sikerrel, mielőtt a gimnáziumi naplóba belevágott volna. S ez annyira bejött, hogy érdemes volt üzletet nyitni neki.
– I love Arnold-karkötő van? – toppan be a boltba egy lány. Csuklóján még három nappal a dedikálás után is ott van a pink karszalag, amely a sorban állók jutalma volt. Mint kiderül, nem is gimnazista, hanem másodéves, angol szakos egyetemista, és nem magának akarja a gimi „menő” srácának nevét megörökítő, sötétben világító szilikon karkötőt, hanem az orvosira járó barátnőjének. Csalódottság nélkül veszi tudomásul, hogy elfogyott, három nap múlva visszajön a 600 forintos cuccért.
Nem vesz most Szent Johanna gimi-könyvjelzőt 200-ért, hűtőmágnest 400-ért, matricát 450-ért, kulcstartót 650-ért, nyakláncot vagy szemüvegtokot 1200-ért, bögrét 1490-ért, pólós macit, pénztárcát 2490-ért, táskát 3990-ért. Nyilván van már neki mind.
