A Váci utca 55.-ben, néhány épületre az angolkisasszonyok templomától áll a régi ház, ahol száz éve született, és ahol 1979-ben meghalt. A homlokzaton ott az emléktábla. Az író anyai ősei nemzedékeken át pékek, kiknek felmenői még német rablólovagok voltak, mint maga mondja el egyik remek írásában. És itt a házban működött az 1880-as évektől a Matheidesz-, később Rutterschmidt-pékség, ahogy a híres pékcsaládba benősült apa után utóbb nevezték. Valaha, az államosításig, az egész ház az író családjáé volt. Erre már kevesen emlékeznek itt. A másodikon egy idős hölgy még igen. Hogyne, hisz ő Thurzó keresztlánya, mondja. S mutatja a dedikált könyvet, A szentet, idézi az emlékeket, a Katalin-napokat, a karácsonyokat,amikorők isa Rutterschmidt család vendégei voltak, és sorolja a négy Rutterschmidt fiút: Károlyt (aki persze igazi nevén maga az író, csak műveit jegyezte Thurzó Gáborként), Jenőt, Andrást és Miklóst, egyen-ketten közülük elmentek az Óperencián túlra. Emlékszik a szőke, svéd feleségre, akitől talán az írónak van egy fia is Svédországban. Így őrzi a belterjes emlékezés. Jó, hogy találkozni még ilyen idős Váci utcaiakkal. Ők az utolsók, akiknek a fejében van a Thurzó-féle, régi belváros, mely rokon Krúdyéval.

Thurzó Gábor

Az író egész életét meghatározta ez a világ. És meghatározta a hit, pontosabban a katolicizmus, amelynek iskoláját a piaristáknál járta, Sík Sándor szárnyai alatt. De neki korántsem volt olyan éteri a viszonya a himnuszköltő tanárral, mint mondjuk Radnótinak. Majd következett a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szaka, kiválóan beszélte a német dialektusait, rokonnyelveit is. Irodalmi kezdőként lapszerkesztő volt a harcosan katolikus Életünknél, de részt vett generációs lapvállalkozásokban is. A 40-es évek elején egyik alapítója az Ezüstkornak. Többször nyilatkozta, hogy a nagy irodalomba Schöpflin Aladár vezette be, aki a Franklinnál kiadta Előjáték című regényét. Thurzó már a háború előtt az akkor alakuló, katolikus megújulást hozó Vigilia munkatársa lett, s az induló Pilinszky egyik felfedezője. „Csak katolikus vagyok, katolikus író nem voltam soha. Vagy legalábbis nem akartam lenni” – mondta magáról. Írói alapállását, érdeklődését tekintve azonban mindvégig az maradt. Saját írói csúcsaira az ötvenes évek végére ért fel. Ekkor jelentekmeg olyan fontos regényei, mint a Hamis pénz, amely a háború előtti alkotói korszakával való elszámolás, A sóbálvány, amely a II. világháború moralizáló, thurzói feldolgozása vagy az ’56-ra reflektáló Ámen, ámen című elbeszélés. Az utókor egyértelműen A szentet (1966) és a belőle készült színdarabot, Az ördög ügyvédjét tartja főművének.

A téma, Kaszap István szentté avatási ügye alkalmas volt arra, hogy Thurzó igazi feszültséget teremtve állítsa szembe egymással a vakhit és a vívódó hit képviselőit, amit számtalan formában írt már meg korábban is. Thurzó ezzel emelkedett a legnagyobb kortárs írók közé, s talán ezzel az egy művével lesz úrrá a feledésen. Ma is érdekes, eleven olvasmány. Bár ma már kevesen olvassák, alig beszélnek róla. Színdarabváltozatát se nagyon játszszák, mint ahogy egykor zajos sikerű színműveit, a Szégyent, a Zárórát és a Hátsó ajtót sem. Talán a Belváros és vidéke című emlékezéskötete kerül mostanság még a kezekbe, melyben letisztult elbeszélésekben idézi meg családját s a már akkor elveszett, régi Pest világát.