Művészetre rátelepedő politika
Nol Presszó: Miért volt érdemes hajógyári munkásnak lennie?
Tarr Béla: Nem arról szólt, hogy érdemes-e, hanem, hogy kellett. Tizenhat évesen – többekkel – csináltam egy nyolc milliméteres filmszerűséget: cigány kubikosbrigád levelet ír a „tisztelt Kádár János elvtársnak”. A stílusa gyönyörű volt, olyan, mintmikor az oroszmuzsik ír a cáratyuskához. Arról, hogy mi itt nem tudunk megélni a munkánkból, és kérjük, engedélyezze az ausztriai munkavállalást. A képen kubikusok utaznak haza a családjukhoz, dolgoznak, zuhanyoznak, esznek, telik az életük. Vetítettem sok helyen, egy idő után világosan megmondták, ebben az országban egyetemi hallgató sosem lehetek. Mivel dolgoznom kellett, elmentem a hajógyárba. Rengeteget tanultam ott, csináltam, míg bírta a hátam. A legrohadtabb a három műszak volt. A kora reggelekkel mindig bajba kerültem, késtem, letiltották a fizetésem felét. A hajógyárban sok mindent megértettem, például, hogy „minden ember: fenség”. Mind különbözők vagyunk,mindenkinekmás története és élete van. És hogy nem szabad senki felett ítélkezni.
Nol Presszó: Milyen a Tarr Béla- idill?
Tarr Béla: Nincs olyan, hogy idill, nem is tudom, mi az. Mindig minden változik, tele van kétséggel, ésmindennek akad kontrája is. Ha tetszik, az ember maga gondoskodik arról, hogy ne legyen nyugalmi állapot. Persze tudok örülni, és szeretni dolgokat, pillanatokat, amelyek jó olna, ha örökké tartanának. De nem tartanak.
Nol Presszó:Mi volt a legnagyobb tévedése?
Tarr Béla: Ami helyrehozhatatlan volt? Ha az embernek elég kétsége van önmagával szemben, egy idő után ritkán téved.
Nol Presszó: Létezik politikai költészet, színház, film?
Tarr Béla: Sajnos minden átpolitizált. Ahogy Berlinben mondtam: legnagyobb tragédia, ha a művészetre rátelepedik a politika. Tudniillik megszűnik művészetnek lenni, oda az alkotó valódi szabadsága. Vannak korok, amikor ez elkerülhetetlen.
Nol Presszó: Mostmelyik korban vagyunk?
Tarr Béla: Foglalkozunk vele kínunkban, de nem kéne. Az emberekről kell műveket csinálni, a politikus nem érdekes. Tudja, ki volt Haydn idejében a kultuszminiszter? Elfelejtjük őket, a művek meg megmutatják, miben, hogyan éltünk, reagáltunk. A hétköznapi élet van annyira gazdag, hogy arról beszéljünk.
Nol Presszó: Ön is politizál, kultúrpolitizál.
Tarr Béla: Ha kérnek a kollégák, hogy legyek a filmművész szövetség elnöke, tisztában kell azzal lennem, hogy mit jelent. Pontosabban:most sem politizálok, hanem egy szakma hétszáz tagjának érdekeiről beszélek.
