Szavak fényből, árnyékból

2012-03-23

Fokozott a kíváncsiság, haa szavak mestere kapja elő fényképezőgépét, erősebb az érdeklődés, ha egy író fényképeiből nyílik kiállítás.

A látogató mindenekelőtt arra kíváncsi: képes-e az író látvánnyal helyettesíteni a mondatokat, a fények, tónusok, színek között felsejlenek-e azok a gondolatok, amelyek nála szokásosan felsejlenek a szavak mögött. Fotózott – igaz, műkedvelőként – Pilinszky, fotografál – igaz, profiként – Szíjj Ferenc, Bartis Attila és Nádas Péter.

Nádas tanult fényképész, a hatvanas években dolgozott fotóriporterként is, készített fotóskönyvet, több kiállítással jelentkezett, s ha semmimás, hát Saját halál című sokszor említett könyve talán nem ismeretlen. Ebben egy ötvenes férfi szívattakját írja le, a szöveget egy körtefáról különféle nap- és évszakokban készült képsorozat teszi teljessé. „Lehetséges, hogy az írók által készített képek kicsit poentírozottabbak, vagy több érzelmi hangsúlyt fordítva van: aki jól fotografál, a szövegei is plasztikusabbak, élesebbek, kifejezőbbek”, mondta egy alkalommal.

Hogy milyenek az ő általa készített képek, arra választ kaphat az érdeklődő a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeumban „Ha a figyelem semleges…” címmel rendezett tárlatán, amelyen az 1962 és 1995 között készített felvételei láthatók. Képek, amelyeket fotóriporterként készített a Nők Lapja számára, képek, amelyekkel fény-árnyék viszonyokra koncentrált immár talán művészként, képek, amelyek kicsit tán más fénytörésben mutatják Nádast.

Nagyon szép ez is.